Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Prónay Pál lenyűgöző világát és mindazt, amit ez a téma/személy/randevú kínál számunkra. A társadalomra gyakorolt hatásától a jelenlegi kontextusban való relevanciájáig alaposan elemezzük a Prónay Pál minden oldalát, hogy teljes és gazdagító látásmódot nyújtsunk az olvasónak. Az adatokon, elemzéseken és szakértői véleményeken keresztül újabb lépést teszünk a téma/személy/dátum megértése felé, és arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk ennek fontosságáról és életünkre gyakorolt hatásairól. Készülj fel, hogy elmerülj a Prónay Pál izgalmas univerzumában!
Prónay Pál | |
Született | 1874. november 2. Romhány |
Meghalt | 1946 (71 évesen) Szibéria |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Fegyvernem | huszár |
Rendfokozata | alezredes |
Egysége | Jászkun Huszárezred, Rongyos Gárda |
Csatái | I. világháború, Nyugat-magyarországi felkelés, II. világháború |
Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Prónay Pál témájú médiaállományokat. |
Tótprónai és blatnicai Prónay Pál Sándor István Gábor (Romhány, 1874. november 2. – 1946 vagy később) magyar katonatiszt, lajtai bán. A Rongyos Gárdaként ismert szabadcsapat vezetőjeként fontos szerepe volt a fehérterrorban és a soproni népszavazás kikényszerítésében.
Tótprónai és blatnicai Prónay István és zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Mária fiaként született, evangélikus családba. Budapesten a Ludovika Akadémián végzett, az első világháborúban a Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezredben szolgált és mint százados szerelt le. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, Szegeden 1919. júniusban leszerelt tisztekből és altisztekből különítményt szervezett, amely együttműködött Horthy Nemzeti Hadseregével. A Tanácsköztársaság bukása után Prónay különítményesei a kommunista terrorcsapatok kegyetlenkedéseire válaszul számos atrocitást követtek el.
Prónayt és százhatvan fős szabadcsapatát 1919 augusztusának végén állítólag a helyi nagybirtokos, Széchenyi Andor Pál hívta „rendteremtés végett” Marcaliba. Prónay a helyi ügyésztől annak tiltakozásával nem törődve, önkénnyel átvette a belügyminiszteri távirat alapján korábban letartóztatott személyeket, akik „vezető jellegű politikai tevékenységet fejtettek ki”, többek között Simon József káplánt és Zsirka Kovács József párttitkárt.
„ | Prónay: Jövetelemkor már kb. harmincan ültek a szolgabírói börtönben, vagy tizenöt zsidó főbűnöst, azonkívül egy katolikus papot maga Tóth szolgabíró jelölt meg, mint olyanokat, akik az akasztófára érettek. «Továbbá:» A pap érdekében jártak nálam többen, sőt még az esperes maga kért kegyelmet kollégája részére. De nem érdemelte meg, tehát nem is adtam meg.» | ” |
– Somogyi Néplap, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám) |
A Simon káplán érdekében közbenjáró volt helyi plébános, Rumi István felkereste a Széchenyi-kastélyban megszállt Prónayt, de válaszul csak annyit kapott, hogy „a papok és tanítók számára nincs kegyelem, azok tudták, mit cselekszenek”. Augusztus 28-án Prónay-különítmény tagjai Simont és társait halálra kínozták.
Simon emlékezetének fennmaradásához hozzájárult Hamburger Jenő 1930-ban moszkvai emigrációban írt és később széles körben ismertté vált Latinka-ballada c. költeménye; a szintén a Prónay-különítmény által szeptember 16-án éjjel meggyilkolt Latinca Sándor és társainak emléket állító költemény név szerint említi („«Állj elő, hát Szalma János, / te is Farkas komisszáros.» / – Szól a báró Prónay – / «Mehettek már Marcaliba / Simon paphó’ meggyónni!»”).
Prónay Pál döntő szerepet játszott a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában. A felkelés során a magyar irreguláris alakulatok megakadályozták az osztrák rendőr és csendőralakulatok bevonulását a Magyarország által a trianoni döntés által kiürített Sopronba és az elcsatoltnak ítélt határterületre, majd az 1921. október 4-ére összehívott nemzetgyűlésen kikiáltották a független Lajtabánságot, melynek vezetőjévé megválasztották Prónayt „lajtai bán” címmel. A felkelést nagymértékben segítette a soproni csendőrparancsnok Ostenburg-Moravek Gyula és az általa irányított három század csendőr csatlakozása. A fegyveres ellenállás kényszerítette az antant hatalmakat a soproni népszavazás (1921. december 14.) kiírására. IV. Károly király második visszatérési kísérlete idején Prónay megtagadta a legitimista (királypárti) katonai egységek elleni fellépést. Ezért Bethlen István és Gömbös Gyula kizáratta az Etelközi Szövetségből, nyugdíjazták és félreállították, azonban a továbbiakban is részt vett a szélsőjobboldali megmozdulásokban, valamint a Rongyos Gárda 1938-as újjászervezésében is. Ostenburg-Moravek Gyulával közösen létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot.
Budapest ostroma idején újabb különítmény szervezésébe fogott, amely azonban nem játszott különösebb szerepet a háborúban.
A szovjet csapatok 1945. március 20-án elfogták és elhurcolták, majd a Szovjetunió Állambiztonsági Szerveinek Különleges Tanácsa 1946. június 10-én 20 év kényszermunkára ítélte. Az Oroszországi Föderáció 1991. október 18-ai „A politikai üldözések áldozatainak rehabilitálásáról” szóló törvényének 3. § b. pontja értelmében 2001. június 27-én rehabilitálták.
Felesége gróf Pálffy-Daun Eleonóra Amata Anna Mária Emma volt (Pálffy-Daun Vilmos Lipót és Nugent Eleonóra Mária lánya), akivel 1921. április 11-én kötött házasságot, Budapesten.
Máriássy Félix részben átdolgozva, a nyugat-magyarországi felkelést, a fehér terrort és királypuccsot a kornak megfelelő szemszögből bemutató filmet rendezett 1969-ben Imposztorok címen, amely Prónay Pál életéből és tevékenységéből is merít. A filmben Prónayt Doborján Pálra keresztelték át, akit Tomanek Nándor alakít.