Napjainkban a Lovászy Márton (politikus) releváns és érdekes témává vált egyének és közösségek széles köre számára. A társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Lovászy Márton (politikus)-nek sikerült megragadnia a különböző korú és hátterű emberek figyelmét. Ez a cikk a Lovászy Márton (politikus) különböző aspektusait próbálja feltárni, elemezve jelentését, következményeit és relevanciáját a mai világban. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül a cél az, hogy a Lovászy Márton (politikus) holisztikus vízióját kínáljuk, felkérve az olvasót, hogy reflektáljon és kritikusan elemezze ezt a valóságunkban oly jelenlévő témát.
Lovászy Márton | |
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1918. október 31. – december 22. | |
Előd | Zichy János |
Utód | Juhász Nagy Sándor |
Magyarország külügyminisztere | |
Hivatali idő 1919. augusztus 15. – szeptember 11. | |
Előd | Tánczos Gábor |
Utód | Somssich József |
Született | 1864. november 6. Zenta |
Elhunyt | 1927. augusztus 21. (62 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Párt | |
Gyermekei | Lovászy Márton |
Foglalkozás |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Lovászy Márton témájú médiaállományokat. |
Lovászy Márton (Zenta, 1864. november 6. – Budakeszi, 1927. augusztus 21.) politikus, író, lapszerkesztő, újságíró, vallás- és közoktatásügyi, illetve külügyminiszter. Lovászy Márton író, újságíró apja.
Jogi tanulmányokat folytatott Budapesten, 1895-ben végzett, majd Bács-Bodrog vármegye árvaszéki ülnöke, 1896-tól pedig a Magyarország című periodika felelős szerkesztője, később főszerkesztője volt. 1901-ben függetlenségi párti programmal országgyűlési képviselő lett, a monarchia politikája ellen harcolt. Az első világháború kirobbanásakor már háborúellenes álláspontot képviselt, 1917-ben lapjában üdvözölte az oroszországi forradalmat. Károlyi híveként az őszirózsás forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács egyik vezetője lett, majd a Károlyi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. A forradalom továbbfejlesztését nem helyeselte, így az aktív politizálástól visszavonult, a kommün bukását követő időszakban Ausztriában élt egy ideig, majd a Friedrich-kormány külügyminisztere lett. Később Jugoszláviába emigrált, mivel Horthy politikáját sem helyeselte, s 1921-ben Garami Ernővel szerkesztette a fehérterror rémtetteit leleplező Jövő című lapot. 1925-ben vádat emeltek ellene, a következő évben azonban azzal a kitétellel, hogy visszavonul a közélettől, hazaengedték. Rá egy évre meghalt.