Mai cikkünkben a Vavro Šrobár lenyűgöző világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai relevanciáig minden olyan szempontot megvizsgálunk, amely annyira érdekessé és relevánssá teszi a mai társadalomban. Kitérünk a különböző területekre gyakorolt hatására, valamint a döntéshozatalra és a véleményalkotásra gyakorolt hatására. Ez egy olyan téma, amely kétségtelenül sok ember kíváncsiságát és érdeklődését felkelti, ezért elengedhetetlen, hogy elmélyüljünk benne, hogy megértsük valódi terjedelmét. Tarts velünk ezen az izgalmas felfedezésünkön!
Vavrinec Ján Šrobár | |
Született | 1867. augusztus 9. Liszkófalu |
Elhunyt | 1950. december 6. (83 évesen) Olomouc |
Sírhely | Pozsony |
Párt |
|
Házastársa | Aloisie Klicperová |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Díjak | Tomáš Garrigue Masaryk-rend |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vavrinec Ján Šrobár témájú médiaállományokat. |
Vavro (Vavrinec Ján) Šrobár (Liszkófalu, 1867. augusztus 9. – Olomouc, 1950. december 6.) orvos, író, a szlovák nemzeti mozgalom harcosa, csehszlovák miniszter.
1906 végén a rózsahegyi bíróságon magyarellenes izgatásért Hlinkával és más Szlovák Nemzeti Párt tagokkal együtt egy év fogházra ítélték.
1918-ban a Csehszlovák Nemzeti Bizottság egyik alapítója.
1919 januárjában a város elfoglalása után átvette Pozsony irányítását. 1919. január 8-án a Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú miniszterként feloszlatta az 1918. október 30. után létrejött szlovák nemzeti tanácsokat. 1919. március 25-én miniszteri minőségében a magyar tanácsköztársaság kikiáltása miatt Szlovákia "területén" rendkívüli állapotot hirdetett ki.
1935-től professzor lett.
A szovjet felszabadítás után az első csehszlovák kormány pénzügyminisztere lett. Az 1946-ban alakult Szabadságpárt első elnökévé választották. 1948-ban belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba.
A Matica slovenská tagja volt. A pozsonyi Szent András temetőben nyugszik.