Ebben a cikkben a Paul Deschanel témával foglalkozunk, amely nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban. A Paul Deschanel olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken, akár politikai, társadalmi, kulturális vagy tudományos szférában. Nagy érdeklődés mutatkozik a Paul Deschanel további megismerése és a mindennapi valóságunkban betöltött következményei iránt. Emiatt ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy elemezzük a Paul Deschanel-et körülvevő különböző szempontokat és perspektívákat, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a témáról. Ezen a vonalon különböző véleményeket és álláspontokat fogunk feltárni, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy szélesebb és gazdagabb körképet kapjunk a Paul Deschanel-ről.
Paul Deschanel | |
Franciaország elnöke Andorra társhercege | |
Hivatali idő 1920. január 17. – 1920. szeptember 21. | |
Előd | Raymond Poincaré |
Utód | Alexandre Millerand |
Született | 1855. február 13. Brüsszel, Belgium |
Elhunyt | 1922. április 28. (67 évesen) Párizs, Franciaország |
Sírhely | Montparnasse-i temető |
Párt | Democratic Republican Alliance |
Szülei | Émile Deschanel |
Házastársa | Germaine Deschanel (1901. február 13. – 1922. április 28.) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Halál oka | mellhártyagyulladás |
Díjak |
|
Paul Deschanel aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Deschanel témájú médiaállományokat. |
Paul Deschanel (Brüsszel, 1855. február 13. – Párizs, 1922. április 28.) francia író, az Francia Akadémia tagja, politikus és az első világháborút követően a Harmadik Francia Köztársaság 10. elnöke volt. Elnöksége alatt írta alá a magyar fél a trianoni békeszerződést a franciaországi Nagy-Trianon-kastélyban.
Paul Deschanel 1855. február 13-án született Brüsszelben. Tanulmányai során kiváló érzékről tett tanúságot a filozófia, a jog és az irodalom terén. Pályafutásának az újságírást és a politikát választotta. Tanulmányai befejezése után rövid ideig adminisztratív munkát végzett, majd 1885-ben megválasztották Eure-et-Loir megye képviselőjének.
A Haladó Köztársasági Párt (RP) színeiben a szociális kérdésekre és a külügyekre összpontosította energiáját. 1898-ban megválasztották az Académie Française tagjának és egész életében folytatta a politikai és irodalmi témájú könyvek írását. Ezek közül a jelentősebbek a La Question sociale (1898), az Orateurs et hommes d'état (1888), az Essai de philosophie politique (1899), valamint a Gambetta (1920) voltak.
Deschanel két ülésszakon keresztül töltötte be a képviselőház elnöki tisztségét (1898–1902; 1912–20). Mikor elnökké választották ő volt az első személy, akinek nem volt előzetes miniszteri tapasztalata. Rövid elnökségét a miniszteri instabilitás jellemezte, miközben egészségi állapota rohamosan romlott. Utóbbi következtében alig hét hónap után lemondásra kényszerült. 1922. április 28-án hunyt el Párizsban.
Elnöksége alatt, 1920. június 4-én írta alá a magyar küldöttség a trianoni békeszerződést a franciaországi Nagy-Trianon-kastélyban.
Elődje: Raymond Poincaré |
|
Utódja: Alexandre Millerand |