Napjainkban a Alfred G. Gilman nagy jelentőségű és érdeklődésre számot tartó téma a társadalomban. A Alfred G. Gilman hosszú ideje tanulmányozás és vita tárgya volt különböző területeken és tudományágakban. Jelentősége az emberek mindennapi életére gyakorolt közvetlen hatásában rejlik, valamint politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi befolyásában. Ebben a cikkben a Alfred G. Gilman-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat fogjuk feltárni, elemezve annak időbeli alakulását és mai relevanciáját. Ezen kívül reflektálunk azokra a lehetséges kihívásokra és lehetőségekre, amelyeket a Alfred G. Gilman jelent a jelenlegi kontextusban. Multidiszciplináris megközelítéssel átfogó képet kívánunk nyújtani a Alfred G. Gilman-ről és annak fontosságáról a kortárs társadalomban.
Alfred G. Gilman | |
Született | 1941. július 1. New Haven |
Elhunyt | 2015. december 23. (74 évesen) Dallas |
Állampolgársága | amerikai |
Foglalkozása | biokémikus, farmakológus |
Iskolái |
|
Kitüntetései | orvostudományi Nobel-díj (1994) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred G. Gilman témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Alfred Goodman Gilman (New Haven, Connecticut, 1941. július 1. – Dallas, Texas, 2015. december 23.) amerikai biokémikus, farmakológus. 1994-ben Martin Rodbell-lel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a G-proteinek felfedezéséért.
Alfred G. Gilman 1941. július 1-én született a connecticuti New Havenben, zsidó családban. Apja Alfred Gilman, a Yale Egyetem kémiaprofesszora, anyja Mabel Gilman (lánykori nevén Schmidt) zongoratanárnő volt. Apja is zenebarát volt, több hangszeren játszott. Alfred apai nagyapja hangszerboltot vezetett, anyai nagyapja pedig hivatásos trombitás volt; Alfred azonban nem örökölte a zenei tehetséget, az egyetemen még játszott a koncertzenekarban, de aztán felhagyott vele.
Gyerekkorát New York elővárosában, White Plains-ben töltötte, miközben apja a Columbia Egyetemen és az Albert Einstein College of Medicine-en tanított. A helyi iskolák után szülei beíratták a connecticuti bentlakásos, egyetemi előkészítő The Taft School-ba, majd apja példáját követve a Yale Egyetemen tanult, ahol fő tárgya a biokémia volt. 1962-ben megszerezte BSc oklevelét, utána pedig farmakológiát tanult a clevelandi Case Western Reserve University-n. Gilman itt a ciklikus-AMP szignáltovábbító hatását vizsgálta a későbbi Nobel-díjas Earl Sutherland laboratóriumában. 1969-ben megszerezte orvosdoktori és PhD fokozatát.
Gilman 1969-től posztdoktori ösztöndíjjal a National Institutes of Health (NIH)-ben dolgozott a neves molekuláris biológus, Marshall Nirenberg csoportjában. Kidolgozott egy egyszerű és érzékeny módszert a cAMP detektálásra. 1971-től a Virginiai Egyetem adjunktusa lett Charlottesville-ben, ahol már több clevelandi kollégája is dolgozott, közöttük a későbbi Nobel-díjas Ferid Murad. Gilman munkáját nagyban segítette, hogy Gordon Tomkins felfedezett egy érzékeny eljárást a receptorok ligandkötésének kimutatására. A 60-as évek végén Martin Rodbell kimutatta, hogy a guanozin-trifoszfát (GTP) fontos szerepet játszik a receptortól érkező szignál továbbításában: Gilman megtalálta, tisztította és jellemezte a fehérjét amelyhez a GTP köt, és amit G-proteinnek neveztek el. A G-proteinek alapvető szerepet játszanak a szignál-transzdukcióban, abban a folyamatban, amely során a kívülről érkező molekula (hormon, növekedési faktor, tápanyag stb.) befolyásolja a sejt belső működését. A felfedezés segítette a sejten belüli folyamatok jobb megértését, a betegségek mechanizmusának kutatását és új gyógyszerek kifejlesztését.
Alfred Gilman 1981-től a dallasi Texasi Egyetem farmakológiai tanszékének vezetője lett. 2004-2009 között ő volt az egyetem Délnyugati Orvostudományi Központjának dékánja. 2006-2009 közötti ellátta a tudományos elnökhelyettesi teendőket is. 2009-2012 között a Texasi Rákmegelőzési és -Kutatási Központ kutatási igazgatójaként tevékenykedett.
Gilman 1990-ben egyik alapítója és igazgatója volt a Regeneron Pharmaceuticals, Inc. gyógyszercégnek, 2005-ben pedig egyik igazgatója lett az Eli Lilly & Co. gyógyszerkonszernnek.
Alfred G. Gilman és Martin Rodbell 1994-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott a G-proteinek felfedezéséért. 1989-ben kitüntették a Columbia Egyetem Louisa Gross Horwitz-díjával, és az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjjal. Az Amerikai Tudományos Akadémia 1986-ban tagjai közé választotta.
Gilman egyetemista korában ismerkedett meg Kathryn Hedlunddal, akit aztán feleségül vett. Három gyermekük született: Amy, Anne és Theodore Gilman.
Gilman a középső nevét apja munkatársáról, Louis S. Goodmanról kapta, akivel apja közösen írt egy farmakológiai szakkönyvet (Goodman and Gilman’s The Pharmacological Basis of Therapeutics). Maga is gyakran tréfálkozott arról, hogy ő az egyetlen, aki egy tankönyvről kapta a nevét. A későbbiekben Gilman egyetemi tanárként alapvető szerepet játszott a könyv újabb kiadásainak átdolgozásában.