Robert W. Holley

Ebben a cikkben a Robert W. Holley lenyűgöző világába fogunk beleásni, feltárva különböző oldalait és releváns szempontjait, amelyek általános érdeklődésre számot tartó témává teszik. A Robert W. Holley eredetétől napjainkig tanulmányozás, vita és viták tárgya volt, és világszerte felkeltette az emberek kíváncsiságát és lenyűgözését. Ezen a vonalon elmerülünk történetében, jellemzőiben és fejlődésében, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító látásmódot nyújtsunk a Robert W. Holley-ről, és arra ösztönözzük az olvasót, hogy gondolkodjon el és mélyítse el megértését.

Robert W. Holley
Született1922. január 28.
Urbana, Illinois
Elhunyt1993. február 11. (71 évesen)
Los Gatos, Kalifornia
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozásabiokémikus
IskoláiIllinoisi Egyetem
Cornell Egyetem
KitüntetéseiOrvostudományi Nobel-díj (1968)
Halál okatüdőrák
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert W. Holley témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Robert William Holley (Urbana, Illinois, 1922. január 28.Los Gatos, Kalifornia, 1993. február 11.) amerikai biokémikus. 1968-ban Har Gobind Khoranával és Marshall Warren Nirenberggel megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a transzfer RNS szerkezetének felderítéséért.

Pályája

Robert W. Holley 1922. január 28-án született az illinoisi Urban városában. Szülei, Charles Elmer Holley és Viola Esther Holley (lánykori nevén Wolfe), mindketten tanárok voltak; Robert egyike volt négy fiuknak. Illinoisban, Kaliforniában és Idahóban járt különböző iskolákba és végül szülővárosában érettségizett 1938-ban. Az Illinoisi Egyetemen kémiát tanult és miután 1942-ben megszerezte a BSc oklevelet a Cornell Egyetemen folytatta tanulmányait. 1944-46-ban együtt dolgozott Vincent du Vigneauddal, aki először szintetizálta a penicillint. Holley 1947-ben szerezte meg doktorátusát szerves kémiából.

1947-ben az Amerikai Kémiai Társaság ösztöndíjával a Washingtoni Állami Egyetemen kezdett dolgozni, majd a következő évben visszatért a Cornellre, ahol 1950-ben docensi kinevezést kapott. 1955-1956-ban egy kutatóévet a CalTechben (California Institute of Technology) töltött. 1958-ban visszatért a Cornellre, egy, a Mezőgazdasági Minisztérium által finanszírozott laboratóriumba. 1962-ben biokémiai professzori kinevezést kapott. 1964-től kezdve teljes munkaidejében az egyetemen dolgozott és 1965-66-ban ő volt a biokémiai tanszék vezetője. A következő évet a kaliforniai Salk Intézetben töltötte, ahová 1968-tól végleg átköltözött (bár kapcsolatot a Cornell Egyetemmel továbbra is megtartotta), mint a molekuláris biológia professzora és a San Diegói Kaliforniai Egyetem (University of California, San Diego) társprofesszora.

Tudományos munkássága

Bár kémiai képesítést kapott, Holley megtartotta érdeklődését az élőlények iránt és szerves kémiából doktorált. Témája a szerves kémián belül is a természetes eredetű anyagok voltak, majd fokozatosan sodródott a biokémia felé, kutatta az aminosavakat, a peptideket, majd a fehérjék bioszintézisét kezdte tanulmányozni. Amikor sikerült izolálni az alanin transzfer RNS-ét, ez vált kutatásai fókuszpontjává és tíz évet töltött szerkezetének felderítésével. A viszonylag rövid RNS-molekula teljes nukleotidsorrendjével 1964 végére készült el, ez volt az első RNS-amelynek ismertté vált a szekvenciája.

A későbbiekben elsősorban a sejtosztódást és az azt szabályozó tényezőket kutatta, amivel jelentősen hozzájárult a rákkutatáshoz.

Elismerései

1968-ban Robert W. Holley a genetikai kód és a fehérjeszintézis más úttörőivel, Har Gobind Khoranával és Marshall W. Nirenberggel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült.

Holley tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, az Amerikai Tudomány Haladását Segítő Társaságnak, az Amerikai Biokémiai és az Amerikai Kémiai Társaságnak. 1965-ben megkapta az orvostudományi alapkutatásért járó Albert Lasker-díjat.

Családja

Robert W. Holley 1945-ben házasodott össze Ann Dworkin matematikatanárnővel. Egy fiuk született, Frederick Holley. Robert W. Holley 1993. február 11-én halt meg tüdőrákban, 71 éves korában.

Jegyzetek

Források