Edmond H. Fischer

A Edmond H. Fischer név kétségtelenül nagy jelentőségű téma ma. A történelem során a Edmond H. Fischer tanulmányozás, viták és viták tárgya volt különböző területeken és tudományágakban. A tudománytól az irodalomig, a politikán és a populáris kultúrán keresztül a Edmond H. Fischer kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban. Ebben a cikkben a Edmond H. Fischer különböző aspektusait tárjuk fel, megvizsgáljuk a mai világra gyakorolt ​​hatását és a jövőre nézve. A Edmond H. Fischer eredetétől napjaink fejlődéséig több millió ember figyelmét és képzeletét ragadta meg világszerte.

Edmond H. Fischer
Született1920. április 6.
Shanghai French Concession
Elhunyt2021. augusztus 27. (101 évesen)
Seattle
Állampolgársága
Foglalkozásabiokémikus
IskoláiGenfi Egyetem
Kitüntetéseiorvostudományi Nobel-díj (1992)
A Wikimédia Commons tartalmaz Edmond H. Fischer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Edmond Henri Fischer (Sanghaj, 1920. április 6.Seattle, 2021. augusztus 27.) svájci-amerikai biokémikus. 1992-ben Edwin G. Krebs-szel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte a fehérjék foszforilálásának a sejtműködés szabályozásában játszott alapvető szerepét.

Életpályája

Tanulmányai

Edmond H. Fischer Sanghajban született, 1920. április 6-án. Apja, a jogi és közgazdasági doktorátussal rendelkező Oscar Fischer Bécsből érkezett a kínai városba. Anyja Renée Tapernoux volt, egy újságíró lánya, aki a Dreyfus-botrány után kivándorolt Indokínába, majd onnan Sanghajba, ahol az első kínai francia lap, a Courrier de Chine szerkesztője lett.

Hétéves korában két idősebb bátyjával együtt Svájcba, a Genfi-tó partján fekvő La Châtaigneraie bentlakásos iskolába küldték tanulni. Raoul bátyja később mérnöknek, Georges bátyja pedig jogásznak tanult. 1935-ben kezdte a középiskolát a genfi Collège de Calvin-ban. Négy évvel később leérettségizett és egy időben a második világháború kitörésével beiratkozott a Genfi Egyetemre. Mikrobiológia-professzora, Fernand Chodat tanácsára nem a bakteriológiára, hanem kémiára specializálódott és vegyészmérnöki diplomát szerzett. Kurt H. Meyer laboratóriumában kezdett enzimológiai kutatásokat végezni és az amiláz izolálásából 1947-ben megírta doktori disszertációját.

Pályája

Fischer a Genfi Egyetemen kezdett dolgozni tanárként és kutatóként, majd 1950-ben mentora, Kurt Meyer halála után kutatói ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott. A California Institute of Technology-ba való érkezése után a seattle-i Washingtoni Egyetem biokémiai tanszékének vezetője felajánlott neki egy állást, amit Fischer (miután Seattle hegyes-erdős környéke otthonára emlékeztette) elfogadott.

A Washingtoni Egyetemen Fischer Edwin Krebs-szel közösen kezdett el dolgozni a glikogén-foszforiláz enzimen. A kutatás kezdeti témája az volt, hogy a különböző szervezetekből (gerincesekből illetve növényekből) izolált foszforiláz működése különbözik-e annyira, hogy egyik használ adenozin-monofoszfátot (AMP) kofaktorként, a másik pedig nem. Ezt a problémát nem sikerült megoldaniuk (hat évvel később Jacques Monod allosztérikus elméletével derült ki a különbség oka) viszont felfedezték, hogy az enzim ki- és bekapcsolása annak foszforilálásával/defoszforilálásával történik. A későbbi kutatások kiderítették, hogy a foszforilálás általános mechanizmus a sejt szabályozófehérjéinek aktiválásában. Fischert 1961-ben a Washingtoni Egyetem biokémiai professzorává nevezték ki; székét egészen nyugdíjazásáig megtartotta.

Elismerései

Edmond H Fischer és Edwin G. Krebs 1922-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült annak felfedezéséért, hogy a visszafordítható fehérjefoszforiláció biológiai szabályozó lehet. Fischer ezenkívül megkapta a Svájci Kémiai Társaság Werner-érmét, a Lederle orvosi tanszéki díjat, a Genfi Egyetem Prix Jaubert-ját, a Senior Passano-díjat és az Indianai Egyetem Steven C. Beering-díját. A francia Montpellier-i Egyetem és a svájci Bázeli Egyetem díszdoktorává fogadta. 1972 óta tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, 1973 óta pedig az Amerikai Tudományos Akadémiának.

Családja

Edmond Fischer 1948-ban vette feleségül a svájci Nelly Gagnaux-t, akitől két fia – François és Henri – született. Felesége 1961-ben elhunyt, Fischer pedig két évvel később újraházasodott, Beverley Bullockot vette el. Fischer kedvelte a komolyzenét, a középiskolában komolyan foglalkozott azzal, hogy zenei pályát választ.

Jegyzetek

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Elyse S. Fischer – John D. Scott: Edmond H. Fischer (1920 – 2021), 2022. január 3.
  6. Nobel Laureate Edmond H. Fischer 1920 – 2021. Lindau-nobel.org. 2021. augusztus 29.
  7. 2021. október 8., https://www.lindau-nobel.org/news-nobel-laureate-edmond-h-fischer/, https://web.archive.org/web/20211008181523/https://www.lindau-nobel.org/news-nobel-laureate-edmond-h-fischer/
  8. Edmond H. Fischer, Nobelist in Key Discovery About Cells, Dies at 101 (angol nyelven). The New York Times Company – A. G. Sulzberger, 2021. szeptember 2.
  9. Philip Cohen: Edmond Fischer (1920 – 2021) – A Personal Tribute, 2021. szeptember 1.
  10. Philip Cohen: Edmond Fischer (1920–2021), 2021. szeptember 13.

Források