Edmond H. Fischer
A Edmond H. Fischer név kétségtelenül nagy jelentőségű téma ma. A történelem során a Edmond H. Fischer tanulmányozás, viták és viták tárgya volt különböző területeken és tudományágakban. A tudománytól az irodalomig, a politikán és a populáris kultúrán keresztül a Edmond H. Fischer kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban. Ebben a cikkben a Edmond H. Fischer különböző aspektusait tárjuk fel, megvizsgáljuk a mai világra gyakorolt hatását és a jövőre nézve. A Edmond H. Fischer eredetétől napjaink fejlődéséig több millió ember figyelmét és képzeletét ragadta meg világszerte.
| Edmond H. Fischer | |
 | |
| Született | 1920. április 6. Shanghai French Concession |
| Elhunyt | 2021. augusztus 27. (101 évesen) Seattle |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | biokémikus |
| Iskolái | Genfi Egyetem |
| Kitüntetései | orvostudományi Nobel-díj (1992) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Edmond H. Fischer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Edmond Henri Fischer (Sanghaj, 1920. április 6. – Seattle, 2021. augusztus 27.) svájci-amerikai biokémikus. 1992-ben Edwin G. Krebs-szel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte a fehérjék foszforilálásának a sejtműködés szabályozásában játszott alapvető szerepét.
Életpályája
Tanulmányai
Edmond H. Fischer Sanghajban született, 1920. április 6-án. Apja, a jogi és közgazdasági doktorátussal rendelkező Oscar Fischer Bécsből érkezett a kínai városba. Anyja Renée Tapernoux volt, egy újságíró lánya, aki a Dreyfus-botrány után kivándorolt Indokínába, majd onnan Sanghajba, ahol az első kínai francia lap, a Courrier de Chine szerkesztője lett.
Hétéves korában két idősebb bátyjával együtt Svájcba, a Genfi-tó partján fekvő La Châtaigneraie bentlakásos iskolába küldték tanulni. Raoul bátyja később mérnöknek, Georges bátyja pedig jogásznak tanult. 1935-ben kezdte a középiskolát a genfi Collège de Calvin-ban. Négy évvel később leérettségizett és egy időben a második világháború kitörésével beiratkozott a Genfi Egyetemre. Mikrobiológia-professzora, Fernand Chodat tanácsára nem a bakteriológiára, hanem kémiára specializálódott és vegyészmérnöki diplomát szerzett. Kurt H. Meyer laboratóriumában kezdett enzimológiai kutatásokat végezni és az amiláz izolálásából 1947-ben megírta doktori disszertációját.
Pályája
Fischer a Genfi Egyetemen kezdett dolgozni tanárként és kutatóként, majd 1950-ben mentora, Kurt Meyer halála után kutatói ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott. A California Institute of Technology-ba való érkezése után a seattle-i Washingtoni Egyetem biokémiai tanszékének vezetője felajánlott neki egy állást, amit Fischer (miután Seattle hegyes-erdős környéke otthonára emlékeztette) elfogadott.
A Washingtoni Egyetemen Fischer Edwin Krebs-szel közösen kezdett el dolgozni a glikogén-foszforiláz enzimen. A kutatás kezdeti témája az volt, hogy a különböző szervezetekből (gerincesekből illetve növényekből) izolált foszforiláz működése különbözik-e annyira, hogy egyik használ adenozin-monofoszfátot (AMP) kofaktorként, a másik pedig nem. Ezt a problémát nem sikerült megoldaniuk (hat évvel később Jacques Monod allosztérikus elméletével derült ki a különbség oka) viszont felfedezték, hogy az enzim ki- és bekapcsolása annak foszforilálásával/defoszforilálásával történik. A későbbi kutatások kiderítették, hogy a foszforilálás általános mechanizmus a sejt szabályozófehérjéinek aktiválásában. Fischert 1961-ben a Washingtoni Egyetem biokémiai professzorává nevezték ki; székét egészen nyugdíjazásáig megtartotta.
Elismerései
Edmond H Fischer és Edwin G. Krebs 1922-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült annak felfedezéséért, hogy a visszafordítható fehérjefoszforiláció biológiai szabályozó lehet. Fischer ezenkívül megkapta a Svájci Kémiai Társaság Werner-érmét, a Lederle orvosi tanszéki díjat, a Genfi Egyetem Prix Jaubert-ját, a Senior Passano-díjat és az Indianai Egyetem Steven C. Beering-díját. A francia Montpellier-i Egyetem és a svájci Bázeli Egyetem díszdoktorává fogadta. 1972 óta tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának, 1973 óta pedig az Amerikai Tudományos Akadémiának.
Családja
Edmond Fischer 1948-ban vette feleségül a svájci Nelly Gagnaux-t, akitől két fia – François és Henri – született. Felesége 1961-ben elhunyt, Fischer pedig két évvel később újraházasodott, Beverley Bullockot vette el. Fischer kedvelte a komolyzenét, a középiskolában komolyan foglalkozott azzal, hogy zenei pályát választ.
Jegyzetek
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Elyse S. Fischer – John D. Scott: Edmond H. Fischer (1920 – 2021), 2022. január 3.
- ↑ Nobel Laureate Edmond H. Fischer 1920 – 2021. Lindau-nobel.org. 2021. augusztus 29.
- ↑ 2021. október 8., https://www.lindau-nobel.org/news-nobel-laureate-edmond-h-fischer/, https://web.archive.org/web/20211008181523/https://www.lindau-nobel.org/news-nobel-laureate-edmond-h-fischer/
- ↑ Edmond H. Fischer, Nobelist in Key Discovery About Cells, Dies at 101 (angol nyelven). The New York Times Company – A. G. Sulzberger, 2021. szeptember 2.
- ↑ Philip Cohen: Edmond Fischer (1920 – 2021) – A Personal Tribute, 2021. szeptember 1.
- ↑ Philip Cohen: Edmond Fischer (1920–2021), 2021. szeptember 13.
Források
- Edmond H Fischer – Biographical NobelPrize.org
- Edmond H. Fischer Notable Names Database
- Edmond H. Fischer 1920- National Institutes of Health
- Edmond Fischer, Emeritus Professor of Biochemistry University of Washington
