Jules Bordet

Jules Bordet
Életrajzi adatok
Született	1870. június 13. Soignies
Elhunyt	1961. április 6. (90 évesen) Brüsszel
Ismeretes mint	az immunológia egyik úttörője
Állampolgárság	Belgium
Iskolái	Szabad Brüsszeli Egyetem
Pályafutása
Szakterület	Immunológia, mikrobiológia
Szakmai kitüntetések
Orvosi Nobel-díj (1919)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Bordet témájú médiaállományokat.

Jules Jean-Baptiste Vincent Bordet (Soignies, 1870. június 13. – Brüsszel, 1961. április 6.) belga immunológus és mikrobiológus. 1919-ben fiziológiai Nobel-díjban részesült "immunológiai felfedezéseiért".

Tanulmányai

Jules Bordet a belgiumi Soignies-ben született 1870. június 13-án. Apja tanár volt; 1875-ben áthelyezték Brüsszelbe és a család is vele költözött. Jules az Athénée Royal de Bruxelles-ben kezdte tanulmányait, az iskola ma az ő nevét viseli. A középiskola elvégzése után, 16 éves korában beiratkozott a Brüsszeli Szabadegyetem orvosi karára. A szokásos ötéves képzést négy alatt elvégezte és 1892-ben kiváló minősítéssel diplomázott.

Párizsi munkássága

1894-ben elnyerte a belga állam ösztöndíját és a párizsi Pasteur Intézetben kezdett el dolgozni Ilja Mecsnyikov laboratóriumában, aki elsősorban immunológiai kutatásokkal foglalkozott. Mecsnyikov fedezte fel korábban a fagocitózist és kutatásai elsősorban arra irányultak, hogyan kebelezik be a fehérvérsejtek a szervezetbe bekerülő baktériumokat (celluláris immunválasz).

1895-ben Bordet bebizonyította, hogy a vérszérumban két tényező is felelős a baktériumok elpusztításáért (bakteriolízisért):

• antitestek, amelyek előzetes immunizálás után jelennek meg a szérumban
• egy már eleve jelenlevő tényező, amit Bordet alexinnak nevezett el (ma komplementrendszerként ismert)

Jules Bordet ezáltal megvetette a szerológia alapjait, felismerte, hogy az addig ismert sejtes immunválaszon kívül létezik a humorális (humor -testnedv) immunválasz is. Felfedezte, hogy a baktériumhoz kapcsolódó antitestek aktiválják a komplementrendszert, és ha ekkor a szérumhoz vörösvértesteket ad, akkor azok sejtmembránja is károsodik, hemolízist idézve elő. Ezzel kifejlesztett egy tesztet, amellyel a baktérium jelenléte gyorsan, tenyésztés nélkül kimutatható volt. Később August von Wassermann ezek alapján dolgozta ki a Wassermann-tesztet, amelyet a mai napig is alkalmaznak a szifilisz kórokozójának kimutatására.

Bordet felfedezte, hogy szerológiai módszerekkel lehetséges különbséget tenni a különféle állatfajok szövetei között, és hogy az egyes fajokon belül is vannak elkülönülő szerocsoportok. Ez a felismerés vezetett később a vércsoportok felfedezéséhez és magyarázta a vérátömlesztés és szervtranszplantáció során jelentkező kilökődési reakciót.

Jules Bordet hét évig dolgozott a párizsi Pasteur Intézetben, melynek során Dél-Afrikába is elutazott a marhavész tanulmányozására. Szerovakcinációs módszerével sikerült visszaszorítani a járványt.

A belgiumi Pasteur Intézet igazgatójaként

1900-ban Brabant tartomány megalapított a Veszettségellenes és Bakteriológiai Intézetet, amelynek a hazájába a következő évben visszatérő Bordet lett az igazgatója. Pasteur özvegyének engedélyével átnevezte intézetét Brabanti Pasteur Intézetre.

1906-ban Octave Gengou-val közösen felfedezte a szamárköhögés kórokozóját, a róla elnevezett Bordetella pertussist és később hatékony vakcinát dolgozott ki a betegség ellen. Ezenkívül izolálta a madárdiftériát és a marhák pleuropneumóniáját okozó ágenst. 1907-ben a Brüsszeli Szabadegyetem bakteriológiaprofesszora lett. Az első világháború idején, amíg a német megszállás miatt kutatásait nem folytathatta, megírta Traité de l'Immunité dans les Maladies Infectieuses-t (Értekezés a fertőző betegségek elleni immunitásról) c. könyvét, amely évtizedekig alapműnek számított a területen. 1919-ben életművét orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. Bordet akkor éppen az Egyesült Államokban tartózkodott, hogy támogatókat keressen az intézete számára és a díjátadóra sem tudott visszaérkezni Európába. Az 1920-as években a baktériumokat elpusztító bakteriofágokkal foglalkozott és több cikket is publikált a témában. 1940-ben, miután a második világháborúban a németek ismét megszállták Belgiumot, Bordet nyugdíjba vonult; brüsszeli egyetemi és igazgatói állását fia vette át.

Elismerései

• Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj (1919)
• A belga Koronarend főparancsnoki fokozata (1930)
• A Lipót-rend főparancsnoki fokozata (1937)
• a Francia Becsületrend nagykeresztje (1938)

Többek között tagja volt a Belga Királyi Akadémiának, a brit Royal Society-nek, az Edinburghi Királyi Társaságnak, a Pározsi Orvostudományi Akadémiának és az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának. Cambridge, Párizs, Strasbourg, Toulouse, Edinburgh, Nancy, Caen, Montpellier, Kairó, Athén és Quebec egyetemei díszdoktorukká választották.

Róla nevezték el a Brüsszeli Szabadegyetem onkológiai kutatóintézetét, valamint két brüsszeli utcát.

Családja

Jules Bordet 1899-ben vette feleségül Marthe Levozt. Két lányuk és egy fiuk született; Paul fia szintén bakteriológus lett és miután Jules visszavonult, követte őt a brüsszeli Pasteur Intézet élén. Orvosi témájú könyvein kívül kiadott egy csillagászati kézikönyvet és a közügyekkel szervezésével foglalkozó politikai témájú írást.

1961. április 6-án hunyt el, 90 éves korában; felesége öt hónappal később követte.

Források

• Jules Bordet életrajza a Bordet Intézet honlapján
• Jules Bordet életrajza Nobelprize.org
• Jules Bordet findagrave.com