A George Paget Thomson neve sokak fejében visszhangzik, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a mai világban való jelentősége, akár egyszerűen történelmi öröksége miatt. A George Paget Thomson az évek során vita, tanulmányozás és csodálat tárgya volt, hatása pedig túlmutat határokon és generációkon. Ebben a cikkben a George Paget Thomson különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől a mai hatásig, beleértve az eredményeit, a vitákat és a társadalomban hagyott örökséget. Egy részletes elemzés révén felfedezzük a George Paget Thomson fontosságát és szerepét azon a területen, ahol működik, átfogó perspektívát kínálva, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük jelentőségét a mai világban.
George Paget Thomson | |
George Paget Thomson, 1937 | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1892. május 3. Cambridge |
Elhunyt | 1975. szeptember 10. (83 évesen) Cambridge |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | angol |
Házastárs | Kathleen Buchanan Adam Smith |
Szülei | Rose Thomson Joseph John Thomson |
Gyermekek |
|
Iskolái | Trinity College |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Cambridge-i Egyetem |
Pályafutása | |
Kutatási terület | elektrondiffrakció |
Munkahelyek | |
University of Aberdeen | professzor |
Imperial College | professzor |
Szakmai kitüntetések | |
Howard N. Potts-érem 1932 fizikai Nobel-díj 1937 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz George Paget Thomson témájú médiaállományokat. |
George Paget Thomson Sir (Cambridge, 1892. május 3. – Cambridge, 1975. szeptember 10.) angol fizikus, az ugyancsak Nobel-díjas sir Joseph John Thomson (J.J. Thomson) fizikus fia.
Cambridge-ben született és tanult. Az első világháborúban hadi szolgálatot teljesített. 1922-ben a University of Aberdeen professzora lett. 1930 és 1952 között a londoni Imperial College professzora, majd 1962-ig a Cambridge-i Corpus Christi College vezetője volt. A második világháború idején az atomenergia háborús célú felhasználásán is dolgozott.
Nobel-díját Clinton Davissonnal megosztva az elektrondiffrakció felfedezéséért kapta. Ezzel sikerült igazolni Louis de Broglie hipotézisét az anyag hullámtermészetéről. Ennek eredménye az a rendkívül sajátos helyzet, hogy apja az elektron részecske-, ő maga pedig annak hullámtermészetének kimutatásáért kapott Nobel-díjat — úgy, hogy mindketten helyes eredményre jutottak. Ezt a felfedezését a kutató diák Lester Germerrel közösen érte el, viszont a díjat odaítélő bizottság Germert (tévedésből) Thomson „asszisztensének” tekintette, így ő nem kapta meg a díjat.