A mai világban a Carlo Rubbia visszatérő téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a populáris kultúrában betöltött relevanciája, akár a szakmai területen betöltött befolyása miatt, a Carlo Rubbia állandó vita tárgyává vált. A kezdetektől napjainkig a Carlo Rubbia rányomta bélyegét a mindennapi élet különböző területeire, ellentmondó véleményeket és szenvedélyes vitákat generálva. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Carlo Rubbia jelenségét, és elemezzük legrelevánsabb aspektusait, igyekszünk megérteni jelentőségét és lehetséges következményeit a jövőre nézve.
Carlo Rubbia | |
Született | 1934. március 31. (90 éves) Gorizia |
Állampolgársága | olasz |
Foglalkozása | |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Rubbia témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Carlo Rubbia (Gorizia, 1934. március 31. –) Nobel-díjas olasz fizikus.
Rubbia Olaszország Friuli-Venezia Giulia régiójában, a szlovén határ közelében fekvő Goriziában született. A középiskola elvégzése után a pisai Scuola Normale fizika karán tanult, ahol diplomáját a kozmikus sugárzással kapcsolatban szerezte meg. 1958-ban az Amerikai Egyesült Államokba ment, hogy szélesítse tudását, és megismerkedjen a részecskegyorsítókkal.
1960 körül visszatért Európába az újonnan alapított CERN-be, ahol a gyenge kölcsönhatás szerkezetét vizsgáló kísérleteken dolgozott. 1970-ben a Harvard Egyetem professzora volt, de továbbra is rendszeresen utazott a CERN-be. 1976-ban javasolta, hogy a CERN-beli szuper proton szinkrotront alakítsák át úgy, hogy benne protont lehessen ütköztetni antiprotonnal ugyanabban a gyorsítógyűrűben, emellett elkészítették a világ első antiproton üzemét. Az ütköztető 1981-ben kezdett el működni, és 1983 januárjában bejelentették, hogy sikerült gyenge kölcsönhatást közvetítő W-bozont sikerült létrehozni és megfigyelni a szuper protonszinkrotron mellett épült UA1 detektorban. Pár hónappal később a nehezebben megfigyelhető Z-bozont is megfigyelték.
A következő évben, 1984-ben Rubbia és Simon van der Meer megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat.
Rubbia tovább dolgozott az UA1-en és a Harvardon 1989-ig. Ekkor elfogadta a CERN főigazgatói posztját, melyet 1993-ig töltött be.
Carlo Rubbia jelenleg az olasz Paviai Egyetem professzora, és az ENEA (az biztonságos erőművek olasz intézete) elnöke. 2013. augusztus 30-án Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki.