Ebben a cikkben a Bókaháza témájában fogunk elmélyülni, amely egy olyan releváns szempont, amely a társadalom különböző területein érdeklődést váltott ki. A Bókaháza olyan téma, amely vitákat és elmélkedéseket váltott ki különböző kontextusokban, mivel hatása és hatása mindennapi életünk minden területére kiterjed. Ezen a vonalon elemezzük a Bókaháza-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől és történetétől a mai relevanciáig. Emellett feltárjuk annak lehetséges következményeit és következményeit, valamint az üggyel kapcsolatos különböző álláspontokat és véleményeket. Kétségtelen, hogy a Bókaháza olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amely megérdemli, hogy széles és kritikus szemszögből foglalkozzunk vele.
Bókaháza | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Keszthelyi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Lóth Eszter (független) | ||
Irányítószám | 8741 | ||
Körzethívószám | 83 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 254 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 37,76 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 6,7 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 46′ 25″, k. h. 17° 06′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 25″, k. h. 17° 06′ 20″ | |||
Bókaháza weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bókaháza témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bókaháza község Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban. A településen polgárőrség működik.
Bókaháza a Zala völgyében, a Zalai-dombság keleti szélén fekszik. A Zalaapáti–Zalaszentgrót–Zalabér között húzódó 7352-es út észak-déli irányban halad végig a településen. Ebbe fut be egy kis forgalmú önkormányzati út Gétye irányából. Rendszeres autóbusz-összeköttetésben áll Keszthellyel, illetve a környező településekkel.
Bókaháza első említése 1479-ből való. Birtokosa a Boka család volt. A család valószínűleg elszegényedett, mert később csak mint jobbágy vagy zsellér tűnt fel a Boka név. A települést a 17. században nem említik források. Így feltételezhető, hogy a környéken szokásos török pusztítások elérték a falut, és teljesen elnéptelenedett.
A 18. században lassan települt be. Lakosai a rossz terméshozamok miatt munkát vállaltak távolabbi allódiumokon, elsősorban Somogy és Fejér vármegyében. A korszakban legnagyobb birtokosa a Botka család volt, akik a település nagy részét magukénak tudhatták.
1895-ben épült meg a Bókaházát is érintő Zalaszentgrót–Balatonszentgyörgy-vasútvonal, amelyen 1974-ben megszűnt a forgalom.
Az 1950-es évektől nagy mértékű elvándorlás sújtotta, egészen az 1990-es évekig. Ekkor gyors ütemben történt az infrastruktúra kiépítése, amely mára teljessé vált. Egyéni vállalkozók és kisebb társaságok is megjelentek a településen.
2007-ig a Keszthely–Hévízi kistérséghez tartozott.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 286 | 285 | 263 | 269 | 256 | 254 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 86,9%, cigány 10%, német 2,6%. A lakosok 66,4%-a római katolikusnak, 1,5% reformátusnak, 1,8% evangélikusnak, 8,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (20,5% nem nyilatkozott).