Zalaivánd
A modern világban a Zalaivánd egyre fontosabbá vált. Akár tudományos, akár munkahelyi, társadalmi vagy kulturális téren, a Zalaivánd a vita és az elmélkedés központi témájává vált. Relevanciája túlmutat a földrajzi és kulturális korlátokon, és jelentős hatással van az emberek életére. Ebben a cikkben a Zalaivánd különböző aspektusait vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai hatásig. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Zalaivánd körüli bonyolultságokat és ellentmondásokat, azzal a céllal, hogy jobban megértsük a kortárs világban betöltött szerepét.
| Zalaivánd (Ivanci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Alsómarác |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1323 |
| Polgármester | Franc Cipot |
| Irányítószám | 9222 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 228 fő (2020. jan. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 179 m |
| Terület | 4,38 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 39′ 28″, k. h. 16° 15′ 29″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 28″, k. h. 16° 15′ 29″ | |
Zalaivánd (korábban Iváncz, szlovénül: Ivanci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik.
Fekvése
Muraszombattól 8 km-re keletre Lendva és a Lipnica-patak összefolyásánál fekszik.
Története
Területén már az ókorban éltek emberek. Ezt bizonyítják az itt előkerült római épület és út maradványai, valamint az ebből a korból származó halomsírok.
A 14. század elején az alsólendvai uradalom a Buzád-Hahold-nemzetség birtoka volt, akiktől a Németújváriak erőszakkal foglalták el. Tőlük a királyi hatalom szerezte vissza és 1323-ban Barkócz, Petrócz és Iváncz birtokokkal együtt az alsólendvai Bánffy családból való alsólendvai Bánffy Miklósnak adta birtokba. Ekkor említik először írott forrásban "Iwancz" néven. 1411-ben és 1428-ban "Poss. Iwanch" néven említik, Nemti várához tartozott.
Vályi András szerint "IVÁNCZ. Elegyes tót falu Szala Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Dobronakhoz fél mértföldnyire, 230Bagonyának filiája, külömbféle javai vagynak, de földgyei néhol követsesek."
Fényes Elek szerint "Iváncz, vindus-tót falu, Zala vmegyében: 270 kath. lak. F. u. hg. Eszterházy. Ut. p. A. Lendva."
1910-ben 401, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Alsólendvai járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 254 lakosa volt.
Nevezetességei
- Római kori halomsírok és épületmaradványok.
- 1884-ben készült kőkereszt a tűzoltó szerház mellett.
- Ipari műemlék az 1939-ben épített Šadl-malom.
- 1991-ben épült Keresztelő János kápolna.
Külső hivatkozások
- Alsómarác község hivatalos oldala
- A község információs portálja
- Zalaivánd az Alsómaráchoz tartozó falvak között
- Zalaivánd Szlovénia térképén
- Szlovénia kulturális emlékei
Jegyzetek
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye, Vas vármegye nemes családai.
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. kötet. Zala vármegye. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.