A mai világban a August Wilhelm von Hofmann egyre szélesebb közönség számára nagyon fontos és érdekes téma lett. A August Wilhelm von Hofmann jelentősége a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatásában rejlik, a gazdaságtól a kultúráig, a politikáig és a környezetig. A August Wilhelm von Hofmann vitákat és vitákat váltott ki, sőt olyan kutatások és tanulmányok tárgya is volt, amelyek a maga teljes megértésére törekszenek. Ebben a cikkben a August Wilhelm von Hofmann különböző aspektusait vizsgáljuk meg, elemezzük jelentését, időbeli alakulását és a mai világra gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk a lehetséges megoldásokat és alternatívákat a August Wilhelm von Hofmann által jelentett kihívásokra, azzal a céllal, hogy átfogó és naprakész jövőképet kínáljunk erről a globális jelentőségű témáról.
August Wilhelm von Hofmann | |
Született | 1818. április 8. Gießen |
Elhunyt | 1892. május 5. (74 évesen) Berlin |
Állampolgársága | Hesseni Nagyhercegség |
Gyermekei | Albert von Hofmann |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Dorotheenstadti temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz August Wilhelm von Hofmann témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
August Wilhelm von Hofmann (Gießen, 1818. április 8. – Berlin, 1892. május 5.) német kémikus; a 19. század legjelentősebb német vegyészeinek egyike. Főképpen szerves kémiával foglalkozott; meghatározta különféle anyagok szerkezetét. Többféle anyag gyártására is új eljárást dolgozott ki.
Elsőként ő választott le kőszénkátrányból benzolt, ő dolgozta ki a kőszénkátrány vegyipari feldolgozásának számos elemét, különösen a szintetikus színezőanyagok gyártását.
1843-ban megállapította, hogy 1841–1842-ben különböző módszerekkel több kutató is ugyanazt a bázikus jellegű folyadékot állította elő és illette változatos nevekkel. Meghatározta az általa végül anilinnek elnevezett anyag összegképletét. Úgy vélte, hogy az anilin oxidálásával esetleg sikerülhet szintetizálni a malária gyógyítására használt kinint, és megbízta legfiatalabb munkatársát, William Henry Perkint a kísérletekkel. A mindössze 18 éves Perkin azonban nem a kinint szintetizálta, hanem első nagy felfedezését, a mauveint (anilinbíbort) állította elő.
A 19. század közepén Londonban, a College of Chemistry-ben oktatott; az ő asszisztense volt a pályakezdő William Crookes is.