Rudolf Virchow
Ebben a cikkben a Rudolf Virchow-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely már régóta vita és vita tárgya. A Rudolf Virchow olyan téma, amely különböző területeken felkeltette a kíváncsiságot és ellentmondó véleményeket generált. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy egyszerűen csak szeretne többet megtudni róla, ez a cikk részletes és releváns információkat tartalmaz a Rudolf Virchow-ről. Meg fogjuk vizsgálni a Rudolf Virchow különböző aspektusait, a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgálunk néhány különböző perspektívát, amelyek a Rudolf Virchow körül léteznek, és hogyan viszonyultak hozzá a különböző kontextusokban. Készüljön fel, hogy elmerüljön a Rudolf Virchow lenyűgöző világában, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál!
| Rudolf Virchow | |
 | |
| Született | Noppe Suzanna 1821. október 13. Świdwin |
| Elhunyt | 1902. szeptember 5. (80 évesen) Berlin |
| Állampolgársága | porosz |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Karl Christian Siegfried Virchow |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | A német birodalmi Reichstag tagja |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívelégtelenség |
| Sírhelye | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin |
 | |
| Rudolf Virchow aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Virchow témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rudolf Virchow (Schivelbein, Pomeránia, 1821. október 13. – Berlin, 1902. szeptember 5.) német orvos, egyetemi tanár, politikus, az MTA kültagja.
Életpályája
Orvosi tanulmányait Berlinben végezte, alorvos, 1844-ben a Charitében Robert Froriep asszisztense, majd 1846-ban véglegesen utóda lett. 1848-ban az akkori kultuszminiszter megbízásából Felső-Sziléziában tanulmányozta az ott dühöngő tífuszjárványt, amelyről kimerítő tudósításokat írt. Reformjavaslataival a kormánynak kényelmetlen lett, ezért állásától megfosztották. Azután Würzburgba ment mint a kórbonctan rendes tanára, de már 1856-ban visszatért Berlinbe mint a kórbonctan, az általános kór- és gyógyítástan tanára és az új kórtani intézet igazgatója. Würzburgban tagja volt a Verhandlungen der phisical-med. Gesellschaft orvosi folyóirat szerkesztőségének, ezenkívül szerkesztette a Handbuch der spec. Path. u. Therapie-t is. 1859-ben a norvég kormány megbízásából a leprát tanulmányozta Norvégia nyugati tengerpartján, 1861-től a berlini városi tanács, 1862-től a porosz képviselőház, 1880-tól pedig a német birodalmi gyűlésnek is tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban kültagjává választotta. A közegészségügy terén sok áldásos intézménynek volt részint megalapítója, részben támogatója. Kutatásokat végzett az régészet terén is, ahol jelentős eredményeket mutatott fel.
Megdöntötte Rokitansky Krasenlehre címen ismeretes elméletét a betegségek okairól, úgyszintén Cruveilhier nézetét a flebitiszről (felületi visszérgyulladás), alapvető megállapításokat tett a leukémiáról, trombózisról, embóliáról és fertőzésről; elsőként figyelte meg az emberi sejtek összehúzódási képességét, ő fedezte fel az agybeli véredények hüvelyét. Bizonyította, hogy a vörös vérfesték csak utólag kerül a már kész sejtbe, ő adta a szürke agyállomány új képződményeinek első világos képét; kimutatta, hogy trichinózus hús élvezete közvetlenül is fertőzhet; megállapította a különbséget a vérhas és enteritis diphteritica között. Nagyban hozzájárult a városok köztisztaságáról vallott nézetek helyes mederbe tereléséhez; felderítette a rachitisz és a kretenizmus okait; megtámadta Pettenkofer sok állítását és nézetét a kolerajárványra nézve stb. Cellulár-patológiája, amelyet ő biológiai alapelvnek tartott, általános elterjedésnek örvend és amellyel a patológia, szilárd alapját vetette meg, amelyet a kutatás újabb eredményei sem ingattak meg, sőt Rokitansky is a követője lett. 1897 novemberében tudományos tevékenysége ötvenéves jubileumát ünnepelte. 1902-ben hunyt el, Berlinben, nyolcvanéves korában.
Főbb művei
- Die Cellularpathologie in ihrer Begründung auf physiol. und path. Gewebelehre (Berlin, 1858, 4. kiad. 1871, majd minden európai nyelvre lefordítva), egyszersmind első kötete a Vorlesungen über Pathologie c. művének, amelynek második, harmadik kötetét és negyedik kötetének első felét Die krankhaften Geschwülste című befejezetlen munkája alkotja (uo. 1863-67); [halott link]
- Tanulmány a trichinákról (uo., 1865, 3. kiadás, 1866); Az éhség-tífuszról (1866)
- A chlorosisról és a vele összefüggő a véredényekben előforduló rendellenességekről, főleg az endocarditis puerperalisról (a berlini szülésztársulatban tartott előadás, uo., 1872)
- Boncolási technika (1876), 2. kiadás, 1883
- A tudomány szabadsága a modern államban című művét Bakody Árpád fordította magyarra (Budapest, 1878)
- Számos cikke jelent meg a különböző orvosi szakfolyóiratokban.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Who Named It? (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вирхов Рудольф, 2015. szeptember 28.
- ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
- ↑ Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
- ↑ http://www.stadtentwicklung.berlin.de/cgi-bin/egab/eg.pl?fieldname=grab&search=messel&Search=Start
