Ez a cikk a William Huggins témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt vált aktuálissá. A William Huggins-től kezdve a kapcsolatunkban az előtte és utána is megjelölt, a gazdasági és politikai szférában gyakorolt befolyása miatt ez a téma nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szakértők és a polgárok körében egyaránt. Ezen a vonalon elemezzük a William Huggins eredetét, fejlődését és következményeit, részletes betekintést nyújtva a jelenlegi és jövőbeli következményeire és kihívásaira.
William Huggins | |
John Collier festményén 1905-ben | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1824. február 7. London |
Elhunyt | 1910. május 12. (86 évesen) London (Tulse Hill) |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | angol |
Állampolgárság | brit |
Házastárs | Margaret Lindsay Huggins |
Iskolái | City of London School |
Pályafutása | |
Szakterület | Csillagászat |
Kutatási terület | Asztrofizika |
Szakintézeti tagság |
|
Szakmai kitüntetések | |
| |
Akadémiai tagság |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz William Huggins témájú médiaállományokat. |
William Huggins (1897-től sir William Huggins) (London, 1824. február 7. – London, 1910. május 12.) angol csillagász, az asztrofizika angliai megalapozója.
1854-ben londoni otthonában magánobszervatóriumot rendezett be, és abban kezdetben asztrometriai megfigyeléseket végzett.
1875-ben feleségül vette John Murray of Dublin lányát, Margaret Lindsay Murray-t, akit élénken érdekelt Huggins munkája, és mindenben segítette férjét. Közösen publikált műveiket Margaret Lindsay Huggins néven jegyezte.
Miután Kirchhoff és Bunsen 1859-ben felfedezte a színképelemzést, 1860-ban Huggins is tervezett és építtetett magának egy ilyen berendezést. Először gondosan megvizsgálta és lerajzolta 26 kémiai elem színképvonalait, majd 1864-től égi objektumok színképeit kezdte tanulmányozni — eleinte William Allen Millerrel, Miller halála (1870) után egyedül, majd 1875-től feleségével.
Millerrel több mint 50 csillag spektrumát rögzítették. Kimutatták, hogy egyes „ködös” objektumok galaxisok, mások pedig fénylő gáztömegek. Elsőként elemezték egy planetáris köd — a Macskaszem-köd (NGC 6543 vagy Caldwell 6) — színképét (1864-ben). Ez utóbbiak sugárzásában kimutatták a hidrogént (1864). Elsőként állapították meg, hogy a fellángoló nova csillagok hidrogénfelhőt dobnak le magukról (1866). Az üstökösökben szénhidrogéneket mutattak ki (1868). A Doppler-effektus felhasználva elsőként becsülték meg egy csillag (a Szíriusz) távolodásának sebességét (1868). Színképeik alapján megkülönböztették a csillagközi (hideg) ködöket a csillagok által frissen ledobott (forró) gázfelhőktől (1868).
A Nap színképében felismerte a kalcium jelenlétét. Pierre Jules César Janssen és Joseph Lockyer módszerével a hidrogén vörös fényében folyamatosan észlelte a Nap protuberanciáit. Csillag-spektroszkópokat szerkesztett, és elsőként kísérletezett a színképek fényképezésével.
Összegyűjtött munkái: Scientific papers os Sir William and Lady Huggins (2 kötet, London, 1899, ill. 1909)
Nevét viseli: