Koszorú (hetilap)
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Koszorú (hetilap) témáját, holisztikus szemszögből kitérve annak különböző oldalaira és perspektíváira. A Koszorú (hetilap) napjainkban nagyon fontos téma, amely széles körű vitát és érdeklődést váltott ki különböző területeken. A következő néhány sorban elemezzük a Koszorú (hetilap) történeti hátterét, a kortárs társadalomra gyakorolt hatását, valamint a lehetséges jövőbeli következményeket. A legmélyebb aspektusaiba fogunk beleásni, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító víziót kínáljunk a Koszorú (hetilap)-ről, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy jobban megértsék és jobban átlássák ezt a nagyon releváns témát.
| Koszorú | |
 | |
| A lap első számának címoldala | |
| Adatok | |
| Típus | hetilap |
| Alapítva | 1863. január 4. |
| Megszűnt | 1865. június 25. |
| Főszerkesztő | Arany János |
| Nyelv | magyar |
A Koszorú Arany János szerkesztésében 1863. január 4. és 1865. június 25. között megjelent magyarországi hetilap volt. Arany János korábbi Szépirodalmi Figyelő című esztétikai, kritikai és szépirodalmi hetilapja folytatásának tekinthető.
Története
Arany János élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság az igazgatójává választotta, és Pestre költözött. Előbb Szépirodalmi Figyelő néven jelentetett meg egy esztétikai, kritikai és szépirodalmi hetilapot. Ennek a megszűnése után kísérletezett a szintén rövid életűnek bizonyult Koszorú kiadásával.
Arany nemcsak szerkesztő, hanem egy személyben a Koszorú kiadója és laptulajdonosa is volt. A Koszorú terjedelmében felülmúlta a Szépirodalmi Figyelőt. Vasárnaponként jelent meg, 24 oldalon, az előfizetési díj évi 12 forint volt. A hetilapot Emich Gusztáv nyomdája készítette, 1000 ívért 50, képenként 80–100 forintot számítva. Az előfizetők száma a lap indulásakor elérte az 1545-öt, sőt, az első számok 1800 példányban keltek el. A lap a második félévét 1200 előfizetővel kezdte – és 821-gyel zárta (Arany János nagyon elkeseredett, 1863. december 13-án azt írta Tompa Mihálynak: „már nem sokat kell szállnia azon mértékig, midőn bukás nélkül nem folytathatom”. 1864 végén a lap vetélytársai azt híresztelték, hogy Arany János hazaköltözött Szalontára – erre a hírre a szerzők nem küldtek több kéziratot, és az érdeklődők száma 700-ra csökkent.
Arany Jánosnak ismét csalódnia kellett: az igényes, maga színvonalú kritika a vártnál kevesebb előfizetőt vonzott: a Koszorú 1865 őszén megszűnt.
Források
- Magyar irodalmi lexikon 1. kötet, 51 - 52., valamint 677 - 678. old.
- mek.oszk.hu
