Ebben a cikkben a Veress Lajos lenyűgöző világát fedezzük fel. A Veress Lajos eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig érdeklődés és vita forrása volt. A történelem során a Veress Lajos döntő szerepet játszott különböző területeken, és a kultúrától a gazdaságig mindenre hatással volt. Mélyreható elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Veress Lajos számos oldalát és relevanciáját a mai világban. Különböző dimenzióinak feltárásával igyekszünk jobban megérteni jelentőségét és mindennapi életünkben betöltött szerepét. Hasonlóképpen elemezni fogjuk annak időbeli alakulását és a jövőbeni lehetséges hatását.
Veress Lajos | |
Született | 1889. október 4. Sepsiszentgyörgy |
Elhunyt | 1976. március 29. (86 évesen) London |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | katonatiszt |
Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (–1910) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Veress Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dálnoki Veress Lajos (eredetileg Veres) (Sepsiszentgyörgy, 1889. október 4. – London, 1976. március 29.), primor, m. kir. honvéd vezérezredes, hadtörténész.
Székely főnemesi (primor) családból származott. Apja Veres Gyula ügyvéd volt, anyja neve hutásfalvi Hamar Mária. A Ludovika Akadémián végzett (1910). 1933–35-ben lovashadosztály vezérkari főnöke, 1935–38-ban katonai attasé Bécsben. 1938–40-ben a 15. gyalogdandár parancsnoka, 1940-ben vezérőrnagy és a 2. lovasdandár parancsnoka. 1942-ben az 1. páncéloshadosztály parancsnoka a doni arcvonalon, altábornagy. 1942–44-ben a IX. hadtest parancsnoka, 1944. augusztus 28. – október 15. vezérezredes, a 2. hadsereg parancsnoka.
Az október 15-ei kiugrási kísérlet előtt a Horthy Miklós kormányzó akadályoztatása esetére helyettesévé (homo regius) nevezte ki. Németbarát tisztjei árulása folytán a német hadsereg letartóztatta, és átadta a nyilas hatóságoknak; a hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte. 1944. október 16-ától német és nyilas fogságban volt Sopronkőhidán, ahonnan megszökött. 1946-ban nyugdíjazták.
Jobboldali, államellenes összeesküvés koholt vádjával 1947. április 16-án kötél általi halálra ítélték, ítéletét a Népbíróságok Országos Tanácsa életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. 1956-ban szabadult, november 3-án külföldre távozott, Londonban élt. 1958-tól a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöki tisztségét is betöltötte. Londonban hunyt el, és az Amerikai Egyesült Államokban, Berkeley Springs-ben van eltemetve.