Ebben a cikkben a Választófejedelem lenyűgöző világát fedezzük fel. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig elmélyülünk annak számos aspektusában, és felfedezzük hatását különböző területeken. A Választófejedelem a történelem során tanulmányozás és vita tárgya volt, felkeltve a szakemberek és az amatőrök érdeklődését. Ezen a vonalon megvizsgáljuk eredetét, fejlődését és relevanciáját a jelenlegi kontextusban, teljes és részletes képet adva a Választófejedelem-ről. Hasonlóképpen elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását, kiemelve a kultúrában, technológiában, politikában és még sok másban betöltött szerepét. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra a Választófejedelem-en keresztül!
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A választófejedelem (németül Kurfürst, latinul elector) a német királyokat, illetve a német-római császárokat választó testület tagja a Német-római Birodalomban.
A Német-római Birodalom azon fejedelmei, akik a 13. század közepétől a német királyt, illetve a német-római császárt választották. Az uralkodót a birodalom megalapításától, azaz a Karolingok kihalásától (962) választották, de 1125-ig, a száli frank dinasztia kihalásáig mindig az elhunyt király fiát, testvérét, vagy más közeli rokonát ismerték el uralkodónak. A testület eredete vitatott, először a Sachsenspiegelben (a német középkor legrégebbi jogkönyvében, 1220–1235 körül) említik. Eredetileg az összes német uralkodónak választójoga volt, majd ezek számát fokozatosan csökkentették, és 1239 körül rögzítették a választófejedelmek listáját. A cseh király választójogát sokáig vitatták, de a gyakorlatban szinte mindig szavazott.
A választófejedelmek jogait és szerepét IV. Károly aranybullája véglegesítette 1356-ban. A választófejedelmek:
Egyúttal kinyilvánította azt is, hogy minden uralkodóháznak csak egy-egy ága kap választójogot. Országukat nem lehetett megosztani, a méltóságot az elsőszülött örökölte, a választófejedelem saját országában felségjogokat gyakorolt. Ezek az intézkedések megnövelték a választófejedelmek politikai önállóságát: jelentős részben ennek köszönhető a német királyok (császárok) hatalmának csökkenése.
A királyválasztás jogát a 15. század végéig egyénenként, később testületileg gyakorolták. Később ugyan már nem gyűltek össze évente, de a testület a középkor végéig felelősséget vállalt a birodalom egységéért. A VI. Orbán pápával 1378-ban kötött egyezménnyel Róma iránt érzett hűségüket is biztosítani próbálták.
A Német-római Birodalom története folyamán a választófejedelmek köre többször változott: