Salamon Ernő (költő)

Ebben a cikkben a Salamon Ernő (költő) témával fogunk foglalkozni, amely nagy érdeklődést váltott ki a mai társadalomban, tekintettel relevanciájára és különböző területekre gyakorolt ​​hatására. A Salamon Ernő (költő) egy olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki, valamint felkeltette a terület szakértőinek és szakembereinek érdeklődését. Ezen a vonalon a Salamon Ernő (költő)-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, megvizsgáljuk annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges megoldásait. Kétségtelen, hogy a Salamon Ernő (költő) a jelenlegi kontextusban nagyon fontos témát képvisel, ezért elengedhetetlen annak megértése és elemzése.

Salamon Ernő
Szobra a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium előtt
Szobra a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium előtt
Élete
Született1912. május 15.
Gyergyószentmiklós
Elhunyt1943. február 27. (30 évesen)
Mihajlovka–Sztari, Ukrajna
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon Ernő témájú médiaállományokat.

Salamon Ernő (Gyergyószentmiklós, 1912. május 15. – Mihajlovka–Sztari, Ukrajna, 1943. február 27.) költő, újságíró.

Életútja

Szegény zsidó családban született. Marosvásárhelyen érettségizett. A kolozsvári egyetem jogi fakultására iratkozott be, 1930-32-ig volt ott hallgató, visszament Gyergyóba, bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, sztrájkok szervezésében vett részt. 1933-ban a Brassói Lapoknál volt riporter, versei itt és a Korunkban jelentek meg. 1936-ban egész Erdélyt bejárta, mint a Korunk terjesztője. 1937 áprilisától Marosvásárhelyen élt, ahol a Korunkat, majd a Reggeli Újságot szerkesztette. Ezekben az években több kötete jelent meg. A Horthy-Magyarországon üldözték, többször letartóztatták, 1941-ben a hírhedt ákosfalvai táborba internálták. Nehéz körülmények közt élt, idénymunkásként dolgozott néha. Egészsége megromlott. 1942 májusában munkaszolgálatra hívták be, Ukrajnába került, ahol tífuszban megbetegedett. 1943. február 27-én olasz katonák agyonlőtték.

Művei (válogatás)

  • Gyönyörű sors (versek, Marosvásárhely, 1937);
  • Szegények küszöbén (versek, Marosvásárhely, 1938);
  • Ének a szolgák sorsáról (színmű, Marosvásárhely, 1938);
  • Szegényember fiának (versek, 1945);
  • Válogatott versek (Kéri József bevezető tanulmányával, (Bukarest, 1955);
  • Dal utódoknak (versek, Bukarest, 1961).

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek