Ma a Rózsa Miklós (művészeti író) olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalom különböző területein. Ez a téma évek óta jelentős aktualitásra tett szert, felkeltette a szakértők, akadémikusok, szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. A Rózsa Miklós (művészeti író) jelentősége a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásában, valamint a politikai, társadalmi és gazdasági szintű döntéshozatalra gyakorolt hatásában rejlik. Ezért elengedhetetlen, hogy mélyrehatóan megértsük a Rózsa Miklós (művészeti író) körülményeit, következményeit, valamint rövid és hosszú távú hatásait. Éppen ezért ebben a cikkben átfogóan és tárgyilagosan foglalkozunk a Rózsa Miklós (művészeti író)-hez kapcsolódó különböző szempontokkal, azzal a céllal, hogy világos és teljes képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.
Rózsa Miklós | |
Született | Rosenthal Miklós 1873. március 12. Pápa |
Elhunyt | 1945. január 9. (71 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Beck Blanka (h. 1902–1945) |
Foglalkozása | újságíró, művészeti író, művészettörténész |
Sírhelye | Farkasréti temető (2/3-1-1/2) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsa Miklós témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rózsa Miklós, eredetileg Rosenthal Miklós (Pápa, 1873. március 12. – Budapest, 1945. január 9.) magyar újságíró, művészeti író és művészettörténész, a képzőművészetben elsősorban a modern stílusirányzatokat tanulmányozta. Írói álneve: Tövis.
Rosenthal Mór tanító és Reiner Franciska fia. Még születése előtt apja meghalt, így anyja nevelte. A négy alsó osztályt a pápai katolikus gimnáziumban végezte, ötödiktől a református kollégiumban tanult. Minthogy görög nyelvből megbukott, anyja kivette az iskolából és könyvesboltba adta segédnek. Már ekkor verseket, cikkeket írt a dunántúli lapokba és a helyi újságok munkatársa volt.
1892-ben a Pesti Naplónak dolgozott. 1893-ban került végleg a fővárosba, ahol a Magyar Hirlap, utóbb a Budapesti Napló belső munkatársa lett. Közben magánúton befejezte középiskolai tanulmányait, később a budapesti egyetemen jogi diplomát szerzett. 1894-ben népszínművet írt Justh Zsigmond Gányó Julcsa című regényéből (A hit), de a darabot akkor még a Népszínház nem mutatta be. „Rózsa 1902-ben – már jóval Justh Zsigmond halála után – újra elővette a drámát s kijárta, hogy előadják.” 1896-ban a Párizsból hazatért Munkácsy Mihálynak volt titkára. Képzőművészeti ismereteit főként külföldön, müncheni és párizsi útjain sajátította el. Több lapba és folyóiratba írt, elsősorban képzőművészeti tárgyú cikkei, kiállításokról szóló ismertetői, műkritikái jelentősek.
1909-ben megalapította a Művészházat, melynek ügyvezető és művészeti igazgatója lett; négy évig titkára volt a Nemzeti Szalonnak. Évekig munkatársként és egy ideig szerkesztőként dolgozott A Hét-nél. „A kommün alatt A Hét egyik vezető újságírójaként fogalmazta meg kritikáit a Károlyi-rezsimmel, majd a kommunista diktatúrával szemben.” A lap megjelenését egyébként alig egy héttel a kommün kikiáltása után, 1919. március 27-én betiltották.
Házassága folytán a Madarassy Beck bankárdinasztia köreihez tartozott. 1922-től az újonnan megnyitott fővárosi Corvin mozi (akkor Corvin Színház) „művészeti vezetését és legfőbb irányítását dr. Rózsa Miklós, a Magyar Városi Bank igazgatója fogja intézni.” Házastársa Beck Blanka írónő (1880–1964) volt, akivel 1902. augusztus 3-án Budapesten kötött házasságot.
1928-tól több kiállítást rendezett a budapesti Tamás Galériában és igyekezett a modern magyar képzőművészet számára a közönség támogatását megnyerni. Szerkesztette a Modern művészet és szabad művészet és a KÚT című folyóiratokat, ez utóbbi az 1924-ben alakult Képzőművészek Új Társasága KÚT művészcsoport folyóirata volt 1926-27-ben. A KÚT művészeti igazgatójaként is a modern festők és általában a modern festészet elismertetéséért küzdött. Miután az 1930-as évek közepén ügyvédi oklevelet szerzett, ügyvédi tevékenységet folytatott.
Rózsa Miklóst a holokauszt áldozatai között tartják számon, de halála körülményeit csak felületesen vagy egyáltalán nem említik.