A mai világban a Magyar Ede a társadalom minden területén növekvő érdeklődésre számot tartó téma. Ahogy a technológia fejlődik és a globalizáció egyre nyilvánvalóbbá válik, a Magyar Ede releváns témává vált, amely minden korú, nemű és nemzetiségű embert érint. A gazdaságra gyakorolt hatásától a politikára és a kultúrára gyakorolt hatásáig a Magyar Ede sokrétű kérdésnek bizonyult, amely mélyebb figyelmet és elemzést érdemel. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Magyar Ede különböző perspektíváit, és megvitatjuk annak fontosságát a modern világban.
Magyar Ede | |
Születési neve | Oszadszki Ede |
Született | 1877. január 31. Orosháza |
Elhunyt | 1912. május 5. (35 évesen) Szeged |
Sírhely | Dugonics-temető |
Nemzetisége | magyar |
Iskolái | Budapesti Állami Felső-Építőipari Iskola (1901.) |
Munkái | |
Jelentős épületei | Reök-palota, Schäffer-palota, Goldschmidt-ház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Ede témájú médiaállományokat. |
Magyar Ede, születési nevén Oszadszki Ede (Orosháza, 1877. január 31. – Szeged, 1912. május 5.) magyar építész. A szegedi szecessziós stílusú építészet kiemelkedő képviselője, Szeged mediterrán jellegű arculatának építészeti megjelenítéséhez jelentős mértékben hozzájárult.
Oszadszki Ede néven született 1877. január 31-én született Orosházán, Oszadszki Mihály asztalos harmadik gyermekeként. Hároméves volt, amikor a család felvette a Magyar nevet. A Budapesti Állami Felső-Építőipari Iskolában szerzett építőmesteri képesítést 1901-ben. Külföldi tanulmányútjai után főleg Szegeden tevékenykedett. A szegedi Reök-palota 1907-es megépítése hírnevet szerzett neki és sorra kapta a megrendeléseket.
Mindössze 35 évesen, szerelmi bánatában önkezével vetett véget életének. 2004-ben Szeged városa örökös gondozásba vette a Dugonics-temetőben található sírját.
Az art nouveau csapongó vonalritmusa, díszítő világa jelenik meg első alkotása a Szeged, Tábor utca 5. szám alatti ház (1904–1905) kapuzatának rovarszemes ornamentikájában, mely az 1959-es emeletráépítés és homlokzatátépítés után is érintetlenül megmaradt a kapualj két oldalán sorakozó, gipszből formált csavaros indákkal keretezett lány alakok formájában. A belépőt virággal köszöntő, napkorong háttérrel eszményített nőalakok a szecessziós szimbolika szép megtestesítői. A kor híres táncosnői alakját (Loie Fuller, Yvette Guilbert) idézi fel.
Életműve megalapozta hírnevét a Tisza Lajos körút és a Kölcsey utca sarkán épült kétemeletes Reök-palota (1906–1907). Díszítő kincsének legszebb alkotóelemei a vízinövények hullámzó indái és virágai, az épület kovácsolt lépcsőkorlátjai és erkélykorlátjai, melyek kivitelezője Fekete Pál, a szegedi vasművesség egyik kiváló mestere. Higgadtabb formaképzés jellemzi a Kárász utca és a Somogyi utca sarkán álló háromemeletes Ungár-Mayer-féle házát (1908–1911), amely városképileg igen jelentős épület és különösen a Kálvária sugárút felől uralja a város sziluettet. Az épület földszintje vasbetonszerkezet, melynek terveit Zielinski Szilárd irodája készítette. Legszebb része a hatalmas kupolaszerű saroktorony, amelyet a Tábor utcai kapualj leányalakjainak bádogszobra vesz körül.
Magyar Ede formavilága tovább egyszerűsödik a Kálvin teret meghatározó, a Tisza Lajos körút 37. szám alatt épült Református Palotán (1910–1912). Az épület két szélén kiemelt homlokzatokat mélyen beugró, barokkosan hajló, erkélyes kapuzattal fogja egybe. Díszítőelemeiben – mozaikképeivel és kovácsolt vasrácsaiban – továbbra is hű maradt a szecessziós formavilághoz. A Református Palota és a Jósika utca 14. számú épületek még életében elkészültek. „Egyéni tragédiája az utóbbi épület tervezése kapcsán következett be. A tervek többszöri egyeztetése közben beleszeretett megrendelője feleségébe, s az építkezést ezt követően a saját költségén fejezte be. Új életet próbált kezdeni. Anyagi gondjai a csőd szélére sodorják, és felesége sem volt hajlandó elválni tőle. Végső kétségbeesésében 1912. május 5-én ebben az épületben, a Jósika utca 14. sz. házban agyonlőtte magát.”
Néhány munkája csak halála után készült el; Feketesas utca 25. – Tisza Lajos körút 50.; Bolyai János utca 15.; melyet Sós Aladár fejez be, és a Wőber-ház a Kiss Ernő utca – Tisza Lajos körút 34. sarkán.
„A jelentős megbízások mellett kisebb feladatokat is elvállal. Ezek többsége szerény kivitelű bérház. Közülük csak a Szűcs u. 9. sz. (1905) egyemeletes lakóház érdemel említést, érdekes folyondár keretezésű ablakai, kapurácsai miatt” »Az egy évvel később elkészült Vidra utca és Madách utca sarkán álló másik épületet a szerző nem említi«
A magyar szecesszió kiemelkedő tervezője volt, akit „magyar Gaudínak” is neveztek. Annak ellenére, hogy legismertebb műve, a Reök-palota nagyon ritka magyar példája az art nouveau francia, illetve spanyol irányvonalának, ez az elnevezés félrevezető, hiszen legtöbb épülete ennél szigorúbb vonalvezetésű, kevesebb növényi és egyéb díszítést alkalmaz. Országos szinten Magyar Ede egyedi munkássága mind a mai napig kevéssé ismert. Ennek lehetséges okai korai halála és az a tény, miszerint összes művét vidéken alkotta. Szeged belvárosának arculatát nagy mértékben meghatározta.
Az alábbi listák gerincét Bakonyi Tibor gyűjtése adja.