Mai cikkünkben a Macchia témájában fogunk elmélyülni, amely szempont már régóta vitatott. A Macchia téma szakértők és rajongók körében egyaránt nagy érdeklődést váltott ki, és kulcsfontosságú a modern társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatásának megértéséhez. Ebben a cikkben elemezzük a Macchia-el kapcsolatban alkalmazott különböző megközelítéseket, valamint ezek személyes, társadalmi és globális szintű következményeit. Ezenkívül megvizsgáljuk a Macchia legfrissebb kutatásait, és megvitatjuk a jövőre vonatkozó lehetséges következményeket. Végső soron ennek a cikknek az a célja, hogy teljes és frissített képet nyújtson a Macchia-ről, azzal a céllal, hogy olvasóinknak mélyebb megértést biztosítson ennek a nagyon releváns témának.
A mediterrán éghajlatú területek többségén az ember kiirtotta az eredeti növényzetet, és a keménylombú erdők helyén, a nem művelt területeken 1-3 (ritkábban akár 5–8) m magas, szúrós, örökzöld bozót alakult ki. A sűrű, szinte áthatolatlan magas cserjésben gyakoriak a tüskés, illóolaj-tartalmú, színpompás virágokat fejlesztő növények. E bozót közismert olasz neve a macchia (ejtsd: makkia) (franciául: maquis). A hasonló növényzet neve Kaliforniában chaparral. Magyaros átírásban makkia formában is előfordul.
Mivel az erózió a védtelenül maradt talaj jó részét lepusztította, az elvékonyodott termőrétegben csenevész, eltörpült fák próbálnak gyökereikkel megkapaszkodni a rájuk rendszeresen felkúszó bokrok között. Ezek egy része az eredeti növénytakaróból (az erdő aljnövényzetéből) visszamaradt faj, más része özönnövény. Ebből adódóan ezen biom fajösszetétele igen változékony. Egyfajta „szokványosnak” tekinthető macchia az alábbi fajokból állhat:
Az egyedi jelleg azokon a szigeteken a legerősebb, ahová nem hurcoltak be invazív fajokat: az ilyen helyeken a macchia tisztán a reliktum fajok letörpült példányaiból áll. Máltán például fő fajai:
Az Ibériai-félszigeten kialakult változata a tomillares: erre az:
hangsúlyos megjelenése jellemző.
A szárazabb vidékek lepusztult mészkőfennsíkain kialakult, térdmagasságúra letörpült bozót neve:
Gyakori fajai:
Köztük néhány magányos fa is előfordulhat.
Bulgáriában közönséges fajok:
A kaliforniai chaparral jellemző növénytársulása:
A fokföldi macchia jellemző növénytársulását az endemikus fajok uralják; főleg az ernyőalakú fák. Mellettük jellemző:
Az ausztráliai macchia fő növényei:
Mérsékelten mediterrán éghajlaton a macchiába lomblevelű fafajok is betársulnak: az ilyen bozót a pszeudomacchia. A Mediterráneum jellemző betársuló fajai tölgyek:
A legfontosabb, szinte minden macchiában előforduló (behurcolt) özönnövények: