Luna–2

A mai világban a Luna–2 olyan téma, amely a társadalom széles rétegei számára nagyon fontos és érdekes. Legyen szó aktuális témáról, prominens személyiségről, történelmi eseményről vagy bármely más fontos területről, a Luna–2 minden korosztálytól és háttérrel rendelkező ember figyelmét felkeltette. Ez a figyelem részben annak köszönhető, hogy a Luna–2 fontos szerepet tölt be az emberek mindennapi életében, valamint a különböző területekre gyakorolt ​​hatásának, mint például a politika, a kultúra, a technológia vagy a gazdaság. Ez a cikk a Luna–2 jelentésének és fontosságának további feltárására törekszik, valamint részletes elemzést nyújt a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáról.

Luna–2
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségRKK Enyergija
GyártóRKK Enyergija
Küldetés típusabecsapódás
NSSDC ID1959-014A
Küldetés
CélégitestHold
Indítás dátuma1959. szeptember 12. 06:39:42 UTC
Indítás helye
HordozórakétaVosztok–L
Becsapódás1959. szeptember 13. 21:02:24 UTC
Az űrszonda
Tömeg390,2 kg
Leszállás helye29,1°É 0°Ny
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–2 témájú médiaállományokat.

A Luna–2 (Luna E–1–6) (a nemzetközi sajtóban esetenként: Lunyik-2) a szovjet Luna-program második, Hold felé indított űrszondája. Az első űrszonda, amely elérte a Hold felszínét.

Küldetés

Tervezett feladat a Hold megközelítése-eltalálása, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Szeptember 12-én hajnalban, úton a Hold felé 156 000 kilométerre nitrogéngázt engedett ki a világűrbe, amit a Földről 5-6 percig lehetett megfigyelni, illetve lehetőség volt a röppálya vizuális mérésére.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1).

Három alkalommal (szeptember 6-án, szeptember 8-án és szeptember 9-én) kellett az indítást félbeszakítani. 1959. szeptember 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy párhuzamos elrendezésű, háromlépcsős R–7 Szemjorka típusú interkontinentális rakétából továbbfejlesztett, Vosztok–2 típusú hordozórakétával indították pályára. Közvetlen felemelkedéssel érték el a szökési sebességet. Hasznos tömege 390 kilogramm volt, mérete és formája tekintetében megegyezik a Luna–1-gyel.

Szeptember 13-án, 39,5 órás repülés után 3,3 kilométer/másodperces sebességgel becsapódott a Holdba. A becsapódási pontot a Palus Putredinis régióban nagyjából a 0° hosszúsági és 29,1° északi szélességi pontra becsülték. A becsapódási porfelhőt az MTA Csillagvizsgáló Intézetében, a Szabadság-hegyen, a svédországi Uppsalában illetve Ill Márton csillagász vezetésével a Bajai Obszervatóriumban vizuális megfigyeléssel detektálták.

Műszerei által időbeli változásokat mért az elektronfluxusban és az energiaspektrumban a földi külső sugárzási övezeten belül. A Holdnál nem talált sugárzási övezetet, sem jelentős mágneses mezőt. A Luna–2-t három komponensű magnetométerrel látták el, hasonlóan, mint a Luna–1-et. A mérési eredmények a földi sugárzási övezetekben hasonlóak voltak a Luna–1-éhez. 33,5 órai repülés után érte el a Holdat, becsapódásnál a holdi mágneses tér erősségének felső értékét a felszínen 100 gammára becsülte.

Források

Jegyzetek

  1. szerk.: Hegedüs Tibor, Jäger Zoltán, József Rita, Vaskúti György: Csillagászat Baján A bajai csillagászat 50 éve, Borbás Mihály, Ill Márton, 2000, Ártér könyvek VI., Baja: Ártér Alapítvány, 16. o.. ISSN 1218-6333. ISBN 963-85258-3-5 


Külső hivatkozások

Elődje:
Luna E–1–5

Luna-program
1958–1960

Utódja:
Luna–3 (Luna E–2A–1)