A mai világban a Losonczy Géza számos területen megkerülhetetlen jelentőségűvé vált. Hatása a személyestől a szakmaiig, a kulturális, társadalmi és politikai szférán keresztül terjed. A Losonczy Géza iránti érdeklődés az elmúlt években megnőtt, és vita- és elmélkedés témává vált különböző fórumokon és médiában. Mind a szakértők, mind az átlagpolgárok egyre inkább érdeklődnek a Losonczy Géza által a kortárs társadalomban felmerülő következmények és kihívások megértése és elemzése iránt. Ebben az értelemben ennek a cikknek az a célja, hogy egy panorámaszerű és frissített víziót kínáljon a Losonczy Géza-ről, foglalkozva annak számos aspektusával, és kritikai és reflektív megközelítést javasoljon ennek a ma mindenütt jelenlévő jelenségnek.
Losonczy Géza | |
Született | 1917. május 5. Érsekcsanád |
Elhunyt | 1957. december 21. (40 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | újságíró, politikus, országgyűlési képviselő |
Tisztsége |
|
Sírhelye | Új köztemető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Losonczy Géza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Losonczy Géza (Érsekcsanád, 1917. május 5. – Budapest, 1957. december 21.) újságíró, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja.
Az egyetemet Debrecenben végezte és már ekkor részt vett a munkásmozgalomban. 1935-től egy évig a „Tovább” című lapot szerkesztette. Ez idő tájt sok más baloldali-kommunista érzelmű fiatallal együtt ő is tagja az ekkor tömegmozgalomnak számító, a szociális és népi programot a magyar fajvédelemmel ötvöző Turul Szövetségnek. 1940-ben pedig a Népszava újságírója lett. Az ezt megelőző évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1941-ben egy időre letartóztatták.
1945-ben előbb a Szabad Nép belpolitikai rovatát vezette, majd Révai József népművelési miniszter államtitkára lett 1949-51 között. 1951-ben koncepciós perben őt is elítélték, ismét börtönbe került. 1954-ben szabadult (ekkor Nagy Imre volt a miniszterelnök). A börtönben elszenvedett viszontagságok kezelésre szoruló pszichés zavarokat okoztak neki.
Később a Magyar Nemzet munkatársa lett és tagja a miniszterelnökségtől első ízben megfosztott Nagy Imre körének. A Petőfi Kör szervezője volt. 1956. október 23-án a tüntetőkhöz csatlakozott.
Donáth Ferenccel együtt ő volt, aki a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének október 26-ai ülésén beterjesztette azt a platformjavaslatot, amely szerint a párt elutasította volna, hogy ellenforradalomként értékelje az eseményeket és ehelyett „demokratikus tömegmozgalomnak” ismerte volna el. (Ezen a napon Maléter Pál ezredes fegyverszünetet kötött a Corvin köz felkelőivel.) A javaslat a párthéják ellenállásán akkor megbukott, de mégis ahhoz vezetett, hogy a vezetés a felkelés fegyveres elfojtása, mint lehetséges megoldás mellett a politikai jellegű rendezésen is elkezdett gondolkodni.
Október 30-án Nagy Imre abban a beszédében nevezte ki Losonczy Gézát kormánya államminiszterének, amelyben bejelentette az egypártrendszer megszüntetését. Az eseményeket ekkor már forradalomnak értékelte. Ugyanakkor a többpártrendszer bevezetését súlyos hibának minősítette később. Nagy Imre Snagovi jegyzetek címen megjelent írásaiban olvasható: „Véleményem szerint ez volt a második hét legsúlyosabb politikai hibája. Ez a lépés ugyanis feladta a párt monopolhelyzetét egy olyan helyzetben, amikor leninista vezetőség kerülhetett volna, illetőleg, amikor új pártot lehetett volna szervezni teljesen leninista vezetéssel. A szocialista és demokratikus tömegekben megvolt a többpártrendszer követelése Nem kellett volna ezt szó szerint venni. a hatalom kérdésében tett engedményt, s rendkívül súlyos következményekkel járt volna. a több párt kérdésében felül kell vizsgálni és meg kell változtatni álláspontunkat.”
November 4-én, amikor elindult a szovjet hadsereg támadása, feleségével, Haraszti Máriával és lányával Jugoszlávia követségére menekült, de a követség nem jelentett számukra menedéket: Romániába vitték őket. 1957 áprilisában visszaszállították őket Budapestre, ahol Losonczy Géza a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottja lett volna, de a börtönben, miután éhségsztrájkba kezdett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt.