A mai világban a Lamanda László olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a kortárs társadalomban betöltött relevanciája, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása, akár a szakmai téren gyakorolt hatása miatt, a Lamanda László számos területen alapvető elemmé vált. A tudományos területen betöltött jelentőségétől a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Lamanda László széles közönség érdeklődésére számot tartó témának bizonyult. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Lamanda László számos aspektusát, elemezve jelentőségét, következményeit és relevanciáját a modern világban.
Lamanda László | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1956. augusztus 20. (67 éves) Budapest |
Származás | magyar |
Pályafutása | |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (1980) |
Aktív évek | 1978– |
Híres szerepei | Csongor Vörösmarty: Csongor és Tünde Agárdi Péter Heltai: A néma levente Liliomfi Szigligeti Ede: Liliomfi Trepljov Csehov: Sirály Edmund O'Neill: Hosszú út az éjszakába Ádám Madách: Az ember tragédiája Slim Steinbeck: Egerek és emberek |
IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lamanda László (Budapest, 1954. szeptember 12. –) magyar színész.
1980-ban diplomázott Gábor Pál filmszínész osztályában, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Így nyilatkozott:
Először a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1984-ben játszott a debreceni Csokonai Színházban. 1987 és 1996 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Játszott az egri Gárdonyi Géza Színházban és Budapesten a Játékszínben is. Leginkább romantikus, lázadó hősszerepeket alakított. Rendezéssel és színpadi adaptációkkal is foglalkozott. Bernardo Bertolucci filmforgatókönyve alapján írta és rendezte az Utolsó tangó (Párizsban) című darabot, amelyet a Győri Nemzeti Színházban mutattak be.