Ebben a cikkben elmélyülünk a Kovács Ferenc (bányamérnök) lenyűgöző világában, feltárva eredetét, hatását és relevanciáját a mai társadalomban. Az első megnyilvánulásaitól a különböző területekre gyakorolt hatásáig a Kovács Ferenc (bányamérnök) kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben, felébresztette az érdeklődést és szenvedélyes vitákat váltott ki. Egy részletes és kimerítő elemzésen keresztül áttekintjük a Kovács Ferenc (bányamérnök) számos aspektusát, megvizsgálva annak időbeli alakulását és a jelenkori világ alakításában betöltött szerepét. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és megértés útján, miközben megfejtjük a Kovács Ferenc (bányamérnök) titkait és csodáit.
Kovács Ferenc | |
Született | 1938. december 7. (85 éves) Győr |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | bányamérnök, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja |
Tisztsége | az MSZMP KB tagja (1988. május 22. – 1989. október 7.) |
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
A Nehézipari Műszaki Egyetem 6. rektora | |
Hivatali idő 1986 – 1994 | |
Előd | Czibere Tibor |
Utód | Farkas Ottó |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kovács Ferenc (Győr, 1938. december 7. –) magyar bányamérnök, külfejtési szakmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, 1957-ben kitűnő rendű érettségit szerzett. A Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar bányaművelő szak bányamérő ágazatán 1962-ben jeles minősítéssel bányamérnöki, 1968-ban kitüntetéses külfejtési szakmérnöki oklevelet szerzett.
1962-től a Bányászati és Geotechnikai tanszék oktatója, 1977-től egyetemi tanár. 1984-től a Miskolci Egyetem Bányászati és Geotechnikai tanszék vezetője. 1974-77-ben dékánhelyettes, 1977-78-ban a Bányamérnöki Kar dékánja, 1978-86-ig rektorhelyettes, majd nyolc évig az egyetem rektora. 1994-től 2001-ig ismét a Bányamérnöki (jelenleg Műszaki Földtudományi) Kar dékánja. Vezető oktatóként a bányatelepítés, bányaépítés, bányászati technológiák, bányabiztonság témakörökben tartott előadásokat. Jelentős eredményeket ért el tananyagok fejlesztésében, új szakirányok (például geotechnika) kialakításában, a továbbképzési tevékenység irányításában és szervezésében. Széles körű oktatói tevékenységének színvonalát és nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a leobeni Montanuniversität és a Petrozsényi Egyetem vendégprofesszora. Egyetemi vezetőként kezdeményező és kimagasló szerepe volt a Miskolci Egyetem oktatási-kutatási profiljának bővítésében. Nevéhez fűződik az Állam- és Jogtudományi, a Gazdaságtudományi és a Bölcsészettudományi Kar létrehozása és fejlesztése, a Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar integrálása a Gépészmérnöki Karhoz, az informatikai és a villamos üzemmérnöki szak elindítása, az Észak-Magyarországi Universitas Egyesülés létrehozása.
Kiemelkedő szerepe van a tudományos utánpótlás nevelésében, a nyersanyagtermelő és -feldolgozó rendszerek analitikai vizsgálatával foglalkozó (Zambó János által alapított) tudományos iskola továbbvitelében, irányításában. 1984-től az iskola, az akadémiai támogatású kutatóhely vezetője. Másfél évtizedig a Tudományos Minősítő Bizottság, illetve a földtani-bányászati-geodéziai-geofizikai szakbizottság tagja. 1994-től a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsa elnökeként és a Geotechnikai módszerek és eljárások kutatása, fejlesztése doktori program vezetőjeként a PhD-képzés indításában is eredményes munkát végzett. 2001-től a Műszaki Földtudományi Kar „Földtudományok” doktori iskola vezetője. Irányításával eddig 15 doktorandusz (Dr. tech., Dr. univ., PhD) dolgozott és szerzett fokozatot.
1963-ban summa cum laude minősítéssel Dr.tech. címet, 1968-ban a műszaki tudományok kandidátusa, 1976-ban a műszaki tudomány doktora címet szerezte meg, 1987-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-tól rendes tagjává választották. Tudományos tevékenysége elsősorban a bányatelepítés, bányaművelés és a bányabiztonság területét öleli fel. Kutatásai során foglalkozott az ásványi nyersanyagok gazdasági értékelésével, a bányászati és energetikai komplexumok optimális paramétereinek meghatározásával, a bányászat műszaki fejlesztési irányainak kijelölésével, a természeti és bányászati veszélyek (víz-, tűz-, metán-, sújtólég-, gáz- és kőzetkitörés stb.) és a természeti adottságok közötti kapcsolat feltárásával, a védekezési módszerek fejlesztésének lehetőségeivel.
Tudományos kutatási eredményeiről 199 dolgozatot publikált, köztük 95-öt idegen nyelven. Hazai és nemzetközi konferenciákon 132 előadással szerepelt. Több mint 330 kutatási jelentés, nagyobb szakvélemény kidolgozásában vett részt irányítóként, illetve közreműködőként. Munkáira 168 hivatkozás történt.
A szakmai-tudományos közélet aktív résztvevője és szervezője, számos tudományos és szerkesztőbizottságnak volt, illetve jelenleg is tagja: MTA Bányászati Tudományos Bizottság, Energetikai Tudományos Bizottság, Miskolci Akadémiai Bizottság, MAB Bányászati Szakbizottság, MTA Felügyelő Bizottság, Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica, Progress in Mining and Oilfield Chemistry Szerkesztőbizottság, Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat főszerkesztője, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj kuratórium tagja, Arany János Közalapítvány a Tudományért Kvassay Jenő szakkuratórium tagja, Vitális István Alapítvány kuratórium elnöke, Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratórium elnöke. A nemzetközi szakmai-tudományos kapcsolatok területén is jelentős tevékenységet fejt ki. A Nemzetközi Természet- és Társadalomtudományi Akadémia (Moszkva) rendes tagja, az Ukrán Gazdasági Tudományos Akadémia rendes tagja, a Bányászati Tudományok Akadémiájának (Moszkva) külföldi tagja, a World Mining Congress International Organizing Committee tagja, az International Mine Water Association tagja, a Society of Mining Professors tagja, 1994-95-ben elnöke.