Ebben a cikkben a Iparjogvédelem-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely szakértők és amatőrök figyelmét egyaránt felkeltette. A Iparjogvédelem egy olyan téma, amely vita tárgyát képezi a kortárs társadalomban, felkeltve a különböző tudományágak és ágazatok érdeklődését. A történelem során a Iparjogvédelem az emberiség fejlődését meghatározó fontos események főszereplője volt, és jelentősége a mai világban is megmarad. Részletes, multidiszciplináris elemzéssel arra törekszünk, hogy rávilágítsunk arra a sok szempontra, amelyek a Iparjogvédelem-et olyan érdekfeszítő és jelentős témává teszik. Eredetének, következményeinek és jövőbeli előrejelzéseinek feltárásával reméljük, hogy az olvasó mélyebb és tágabb megértését kínálja a Iparjogvédelem-nek, ezáltal bővítve perspektíváját és ismereteit erről a lenyűgöző témáról.
Az iparjogvédelem a szellemi alkotások jogának a jogterülete a szerzői jog mellett. A szerzői joggal szemben zömében államilag lajstromozott jogokból áll. Gyűjtőfogalom; több oltalmi formát foglal magába.
(Az ipari tulajdon kifejezés magyarul ritkán használatos, a francia illetve az angol kifejezés hatását mutatja és elsősorban nemzetközi szerződésekben fordul elő.)
Az iparjogvédelem a polgári jog egyik sajátos részterülete. Az iparjogvédelmi jogok abszolút szerkezetűek, azaz a konkrét jog jogosultja egyedül (monopolisztikusan) jogosult a jog hasznosítására, használatára és mindenki más köteles tűrni ezt. A jogsértést általában bitorlásnak nevezik (pl. védjegybitorlás). A jogosult jogának használatára másnak használati engedélyt (licencia) adhat.
Az iparjogvédelem - a szerzői joghoz hasonlóan - királyi privilégiumokból származik (a szabadalom idegen nyelvi megfelelője, a Patent is a királyi/császári pátensre utal.) Lényegében az ipari forradalom korszakában fejlődött önálló jogterületté; a vonatkozó állami jogalkotás, törvényhozás a 19. század második felében vált általánossá. 1883-ban létrejött az iparjogvédelem máig fennálló legátfogóbb nemzetközi egyezménye, a Párizsi Uniós Egyezmény (PUE). A PUE-nek számos mellékegyezménye van. (pl. Hágai Megállapodás, Madridi Megállapodás, Madridi Jegyzőkönyv).
Az iparjogvédelmi jogok jellegzetessége, hogy főszabályként minden egyes államban külön-külön, általában a meghatározott hatósághoz történő bejelentés útján, lajstromozással keletkezik az iparjogvédelmi jogosultság.