A mai világban a Ewald Christian von Kleist olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki. A Ewald Christian von Kleist eredetétől napjainkig a különböző területek szakértőinek tanulmányozásának és elmélkedésének tárgya. A társadalomra, a gazdaságra, a kultúrára, sőt a politikára gyakorolt hatása az idők során jelentős volt. Ebben a cikkben a Ewald Christian von Kleist-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve annak relevanciáját a jelenlegi kontextusban és lehetséges hatását a jövőben. Ezenkívül megvizsgáljuk a Ewald Christian von Kleist körül létező különféle nézőpontokat és véleményeket, azzal a céllal, hogy átfogó és teljes jövőképet nyújtsunk a témában.
Ewald Christian von Kleist | |
Született | 1715. március 7. Zeblin nevű apai birtokán, Pomeránia |
Elhunyt | 1759. augusztus 24. (44 évesen) Frankfurt (Oder) |
Állampolgársága | német |
Foglalkozása | költő, tábornok |
Iskolái | Königsbergi Egyetem |
Halál oka | bevetésben esett el |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ewald Christian von Kleist témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ewald Christian von Kleist (Zeblin nevű apai birtokán, Pomeránia, 1715. március 7. – Frankfurt an der Oder, 1759. augusztus 24.) porosz költő és tábornok.
1736-ban a dán hadseregben katonatiszt lett, de 1740-ben II. Frigyes visszakövetelte és hadnaggyá nevezte ki. Részt vett az 1744-1745-ös sziléziai hadjáratban, 1749-ben törzskari kapitány lett. Egy svájci utazás után, miután egy nagy betegségen esett át, 1756-ban újra parancsot kapott, hogy vonuljon be a hadsereghez. Egy évre rá őrnaggyá, majd a lipcsei tábori kórház igazgatójává lett. Itt az Essides und Paches című eposz megirásához fogott. Megnyerte Lessing barátságát, aki arra bírta, hogy egy szomorújátékot írjon. Megírta Seneca-t, mely művet Kleist maga is elhibázottnak tartott. A kunersdorfi csatában 1759-ben, amely Poroszországra nézve szerencsétlenül végződött, hősies bátorsággal harcolt, de halálosan megsebesült. Elbeszélései: A barátság, Arist és egy irin című idill. Frühling című műve sok kiadást megért. Magyarra Csokonai Vitéz Mihály fordította. Összes műveit kiadta Ramler (Berlin 1760, 2 kötet).