Etilénglikol

Etilénglikol
IUPAC-név	Etán-1,2-diol
Más nevek	Etilénglikol Monoetilénglikol 1,2-dihidroxietán Glikol
Kémiai azonosítók
CAS-szám	107-21-1
SMILES OCCO
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C2H4(OH)2
Moláris tömeg	62,068 g/mol
Sűrűség	1,1132 g/cm³
Olvadáspont	−12,9 °C (260 K)
Forráspont	197,3 °C (470 K)
Oldhatóság (vízben)	Vízzel minden arányban elegyedik.
Viszkozitás	16,1 mPa s
Veszélyek
EU osztályozás	Ártalmas (Xn)
NFPA 704	1 1 0
R mondatok	R22
S mondatok	(S2)
Lobbanáspont	111 °C (zárt csészében)
Öngyulladási hőmérséklet	410 °C
LD50	4700 mg/kg (patkány, szájon át)
Rokon vegyületek
Rokon többértékű alkoholok	propilénglikol glicerin
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

Az etilénglikol egy sűrűn folyó, édes ízű, mérgező folyadék. Fagyálló folyadékként használják. Egyszerűbb elnevezése a glikol. Szerves vegyület, a kétértékű alkoholok (diolok) legegyszerűbb képviselője.

Fizikai tulajdonságai

Az etilénglikol vagy monoetilénglikol (etán-1,2-diol) színtelen, sűrűn folyó, édes ízű, mérgező folyadék. A nagy viszkozitás oka az, hogy molekulái között erős hidrogénkötéseket alakít ki. Vízzel kiválóan elegyedik, de apoláris oldószerektől különválik. A molekula poláris részének hatása erősebb.

Felhasználása

A vízmolekulákkal erős hidrogénkötést képez, ami megakadályozza a szabályos jégkristályok kialakulását. Ennek eredményeképpen nagyon alacsony az olvadáspontja. 60%-os töménységű glikol -36 °C-on fagy meg. Ezért használják fagyálló folyadékként az autókban, épületgépészeti csőrendszerekben, vagy repülőgépek felületén végbemenő jégképződés ellen. Ezen kívül felhasználják még poliészter gyártásánál is.

Toxicitása

Az etilénglikol közepesen mérgező, embernél a minimális halálos dózis 1400 mg/testsúlykg, vagyis egy felnőtt esetében 75 ml, kb. fél pohárnyi. Veszélyességét az okozza, hogy édes ízű, ezért fennáll a nagyobb mennyiség elfogyasztásának veszélye. A fogyasztókhoz eljutó etilénglikol-tartalmú termékekbe (fagyálló) keserű ízt adó vegyületeket (denatónium-benzoát) ajánlott keverni.

A mérgezés első tünetei (30 perc-12 óra között) a központi idegrendszer működészavara, depressziója, ami szédülés, fejfájás, izomrángás formájában jelentkezik. A második fázisra (12-36 óra) felgyorsult légzés és szívdobogás jellemző. A harmadik fázisban (24-72 óra) vesetájéki fájdalom, véres vizelet, eleinte sok, aztán kevés vizelet jelzi a vese károsodását, ami kómához és halálhoz vezet.

A toxicitás kiváltója nem maga az etilénglikol, hanem a metabolitjai. Lebontásának első fázisában a máj alkohol-dehidrogenáz enzimje glikolaldehiddé alakítja (ezért a mérgezés ideiglenes ellenszere az etil-alkohol, amely lefoglalja ezt az enzimet), majd az aldehid-dehidrogenáz főleg glikolsavat és kisebb mértékben glioxált képez belőle. A mérgezés második fázisáért a glikolsav okozta elsavasodás felelős.

A glikolsav gyorsan lebomlik, főleg hangyasavra és szén-dioxidra, egy kisebb része (2,5%) viszont oxálsavvá alakul, amely kalcium-oxalát formájában kikristályosodik a vesében és ott szövetpusztulást és súlyos esetben a szerv teljes leállását okozza.

Az etilénglikol nagy dózisban patkányok esetében fejlődési rendellenességeket okoz az embriókban. Nyúlnál ilyen hatást nem sikerült megfigyelni, az ember esetében az ilyen hatások vitatottak.

Jegyzetek

Lásd még