Ma a Dán Klára továbbra is nagy jelentőségű téma a mai társadalomban. Hatása életünk különböző területein érezhető volt, a technológiától a politikáig, a kultúráig és a gazdaságig. Ez egy olyan téma, amely vitákat, egymásnak ellentmondó véleményeket váltott ki, és jelentős változásokat hozott életünkben és a körülöttünk lévő világ felfogásában. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Dán Klára jelentőségét, és azt, hogy hogyan befolyásolta mai gondolkodásunkat és cselekvésünket.
Klara Dan von Neumann | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1911. augusztus 18. Budapest |
Elhunyt | 1963. november 10. (52 évesen) San Diego |
Születési neve | Dán Klára |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | amerikai magyar |
Házastárs |
|
Iskolái | Veres Pálné Gimnázium |
Pályafutása | |
Szakterület | Informatika |
Munkahelyek | |
Más munkahelyek | Princetoni Egyetem Los Alamos National Laboratory Site Y, Los Alamos |
Jelentős munkái | MANIAC I |
Klára (Klari) Dán von Neumann (született Dán Klára) (Budapest, 1911. augusztus 18. – San Diego, Kalifornia, 1963. november 10.) tudós, a számítógép-programozás úttörője.
Budapesten született 1911. augusztus 18-án gazdag zsidó családban, Dán (Diamant) Károly és Stadler Kamilla gyermekeként. Édesapja az Osztrák–Magyar Monarchia tisztjeként szolgált az első világháborúban, melyet követően a család a Tanácsköztársaság elől Bécsbe költözött. A proletárdiktatúra bukása után visszaköltöztek Budapestre. A család jólétben élt, gyakran tartottak összejöveteleket, melyeken Klára sok embert ismert meg. Tizennégy éves korában országos bajnok lett műkorcsolyában. A budapesti Veres Pálné Gimnáziumban érettségizett 1929-ben. 1931-ben összeházasodott első férjével, Engel Ferenccel, majd pedig 1936-ban hozzáment második férjéhez, Rapoch Andorhoz. Neumann Jánossal a második világháború kitörése előtt ismerkedtek meg, mikor az hazalátogatott Budapestre. Amikor Neumann elvált első feleségétől, Dán Klára is elvált Rapoch Andortól. 1938-ban összeházasodtak és kivándoroltak az Egyesült Államokba.
1943-ban a Statisztikai Számítási Csoport vezetője lett a Princetoni Egyetemen, majd 1946-ban átkerült a Los Alamos Nemzeti Laboratóriumba, ahol a MANIAC I-en dolgozott programozóként.
Neumann János halála után, 1958-ban ismét megházasodott, negyedik férje Carl Eckart fizikus lett, akivel San Diego La Jolla kerületébe költözött. 1963-ban hunyt el, amikor La Jolla-i otthonukból autóval a tengerpartra hajtott, majd ott besétált a hullámverésbe és megfulladt. A San Diegó-i halottkémi hivatal jelentése a halálát öngyilkosságnak minősítette.
A világ első programozóinak egyike. Programozói munkájával matematikai problémák megoldásához járult hozzá. Ő volt a Neumann János és Julian Bigelow által a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumban fejlesztett MANIAC nevű számítógép programozója. Az ENIAC egyik első programozója volt, részt vett vezérlőberendezéseinek tervezésében is. Az időjárás előrejelzésével foglalkozó meteorológusokat tanította programozásra. Ő írta az előszót Neumann Jánosnak a Silliman-előadások keretében megjelent posztumusz művéhez, melynek szerkesztett változata később a Yale University Press kiadásában The Computer and the Brain címmel jelent meg (magyarul először A számológép és az agy címmel, Szalai Sándor fordításában a Gondolat Kiadó adta ki 1964-ben).