Ebben a cikkben a Bonaparte-ház világát fogjuk felfedezni, belemélyedve annak legrelevánsabb és legjelentősebb aspektusaiba. A társadalomra gyakorolt hatásától a jövőbeni lehetséges alkalmazásaiig elmerülünk egy kimerítő elemzésben, amely ezt az izgalmas témát kívánja megvilágítani. Kutatások és részletes tanulmányozás révén azt reméljük, hogy teljes és gazdagító látásmódot nyújtunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy teljes mértékben megértse a Bonaparte-ház fontosságát és relevanciáját a mai világban. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és kutatás útján, ahol a Bonaparte-ház minden aspektusát feltárjuk, hogy teljes mértékben megértsük hatását és lehetőségeit.
Bonaparte, olaszul Buonaparte, I. Napóleon francia császár révén híressé vált olasz–francia család.
A Bonaparte (Buonaparte) nevet számos itáliai család viselte a korai középkorban, különösen Firenze, Treviso és Genova városokban. Az egyik, amely 1100 előtt telepedett le Firenze környékén, a 13. században két ágra szakadt: San Miniato-ira és sarzanarira. A szarzanari-ág egyik tagja, Francesco Buonaparte a 16. század közepén Korzikára települt. Leszármazottai elsősorban közigazgatási pályákon tevékenykedtek. A Bonaparték egyes tagjai Ajaccióban, mint a város patricíusai szerepeltek. A 18. században a család három férfi tagja töltött be fontosabb szerepet Ajaccióban: Luciano Buonaparte, ennek testvére Napoleone Buonaparte és mindkettőjük unokaöccse, Carlo Buonaparte, I. Napóleon császár apja.
Napóleon apja Carlo Buonaparte, anyja pedig Letizia Ramolino volt. Harmadik – és egyben első életben maradt – gyerekük Joseph 1768-ban született, Napóleon 1769-ben, kilenc további gyerek pedig a későbbi években. Közülük hatan maradtak életben: Lucien (*1775), Élisa (*1777), Louis (* 1778), Pauline (* 1780), Caroline (* 1782) és Jérôme (* 1784).
Louis Bonaparte fia, Charles-Louis Bonaparte III. Napóleon néven francia császár lett (1852–1870). A Bonaparte név – Lucien, Louis és Jérôme leszármazottai révén – napjainkig fennmaradt.
Carlo Buonaparte (Ajaccio 1746 – Montpellier 1785) felesége Maria Letizia Ramolino (Ajaccio 1750 - Róma 1836). Gyermekeik: