Ebből az alkalomból egy olyan témával kívánunk foglalkozni, amely a társadalom különböző szektorai számára nagyon fontos és érdekes. A Antonio Salandra olyan téma, amely sokak figyelmét felkeltette, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár mai befolyása miatt. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Antonio Salandra jelentőségét és jelentését, és mélyreható elemzést kínálunk a különböző területeken gyakorolt következményeiről és befolyásáról. További információkat fogunk megtudni a Antonio Salandra-ről és annak különböző összefüggésekben gyakorolt hatásáról, így olvasóink jobban megérthetik ezt a témát.
Antonio Salandra | |
Az Olasz Királyság 21. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1914. március 21. – 1916. június 18. | |
Előd | Giovanni Giolitti |
Utód | Paolo Boselli |
Született | 1853. augusztus 13. Troia Két Szicília Királysága |
Elhunyt | 1931. december 9. (78 évesen) Róma Olasz Királyság |
Sírhely | Puglia |
Párt | Destra storica |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Nápolyi II. Frigyes Egyetem |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonio Salandra témájú médiaállományokat. |
Antonio Salandra hallgat (Troia, 1853. augusztus 13. – Róma, 1931. december 9.) olasz politikus, az Olasz Királyság huszonegyedik miniszterelnöke és belügyminisztere is volt az első világháború első két évében.
Antonio Salandra 1853. augusztus 13-án született Troiában, vagyonos család gyermekeként. Jogi tanulmányai után közigazgatási ismereteket oktatott a Római Egyetemen, majd politizálni kezdett. A konzervatív Salandrát 1899-ben megválasztották földművelésügyi miniszternek. 1906-ban, majd 1909 és 1910 között pedig a pénzügyminiszteri teendőket látta el. 1914 márciusában miniszterelnök (és egyben belügyminiszter) lett és júliusban ebben a pozícióban szembesült azzal a kritikus helyzettel, amely az első világháború kitöréséhez vezetett. Salandra a Német Birodalommal és az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött hármas szövetség ellenére a semlegességet választotta. Arra hivatkozott, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia nem kérte ki az olasz kormány véleményét a Szerb Királyság elleni támadást megelőzően.
Ezt követően kihasználta az Olasz Királyság kedvező pozícióját arra, hogy mindkét oldallal tárgyalásokat folytasson és végül 1915 májusában az antant oldalán hadba lépett. Azzal győzték meg, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia olaszok által lakott területeit neki ígérték az olasz egység nevében. 1916-ban az olasz katonai nehézségek következtében lemondásra kényszerült. A háború után tekintélyuralmi konzervativizmusa hatására Benito Mussolinit és a fasizmust támogatta, de amikor az új rendszer szélsőségessége nyilvánvalóvá vált számára megváltoztatta korábbi álláspontját. 1928-ban Mussolini ennek ellenére szenátorrá választotta. 1931. december 9-én hunyt el Rómában.
Elődje: Giovanni Giolitti |
|
Utódja: Paolo Boselli |